Árpád-kor

Árpád-kor jegyzet

Javított kiadás

Történelem I.

A korszak felosztása: történészek 1000-1242 között nézik kora Árpád-kornak, az utána lévőt késő Árpád-kornak.

Régészet 10-11. századot értjük kora Árpád-koron, 12-13. századon szoktuk a késő Árpád-kort. A 12. század második fele– új technikák, új edénytípusok.

Az Árpád-kor kifejezés újkori keletű. Szent királyok nemzetségének nevezték vagy Trón nemzetségének nevezték magukat. 18. századi ez a kifejezés, ekkor fedezték fel Bíborbanszületett Konstantin művét, valamint Anonymus gestáját. Freud György vezette ezt be.

Géza fejedelem a Német Birodalom felé nyitott. Lehet, hogy a félelem miatt próbáltak meg barátságot kötni, másik vélekedés az, hogy a keleti, bizánci fenyegetés elöl menekült Géza nyugatra. 970 körül legyőzték a bizánciak szomszéddá váltak a magyarokkal. A magyarok próbáltak megmaradni a bizánci és a német birodalom között.

Géza belső hatalmi politikája: próbált megegyezésre jutni Koppány családjával, Gyula családjával dinasztikus kapcsolatok révén. Géza véres kezű volt, nem csak házassági politika volt. Nyugat felé nyitás, római rítusú keresztény térítés elindítása, Pannonhalmi apátság megalapítása, fejedelmi hatalom megszilárdítása. 997-ben meghalt, nyomában István nagyfejedelem lett, 1000-ben király.

996 körül kaphatta Géza a Német-Római császároktól a Szent Móricz lándzsa másolatát. Hűbéresnek tekintették a magyarokat. Ezért jelenik meg István első pénzén a zászlót tartó kéz, a hatalmi jelvény a lándzsa volt még és nem a korona.

István a korona küldés és kapás megszervezésével szembefordult a korábbi szokásokkal. Istvánt keresztény királlyá koronázták, a Német-Római császár és a pápa békésségben volt, a császár javaslatára adták a koronát és az áldást. Kapott-e egyáltalán koronát? A koronázási palást 1031-ben készült. A koronázásban az a lényeg, hogy elismerték Magyarországot a keresztény uralkodók sorában.

A királyok Rex Ungrorum, Ungariorum, Pannoniorum – nak nevezték magukat. A koronázást követően rögtön belháborúk indultak MO-n. Az első ilyen Koppánnyal történt, Koppány következett volna a trónon, ilyen okai voltak az erdélyi Gyulák és Keán, fekete magyarok lázadásainak. István területén voltak a fehér magyarok. A Gyula és a fekete magyarok legyőzését követő harcok után 1030 körül Ajtony ellen folyt a következő háború.

István katonai sikereinek oka az volt, hogy más fegyverekkel küzdött hadserege, valamint jelentős német katonai segítséget kapott. Sem Gyula, sem Ajtony, sem Koppány nem ismerte el fölöttük álló uralkodóknak Istvánt, magukat is rexnek tekintették, területüket pedig országnak.

A történészek szerint a kabarok 1 vagy 3 törzse komoly haderőt képviselt a KM-ben és ennek az erőnek az elismerése volt, hogy Aba Sámuel az uralkodói család körébe emelkedett.

Nem tudjuk elkülöníteni a kabarok hagyatékát.

Az államszervező harcok közben sor került a világi, egyházi közigazgatás megszervezésére is. Vár és megye rendszer kiépítése, elvileg német mintára hozta létra, gyakorlatilag vitatott, hogy van-e német előzménye. A királyi hatalom megerősítése miatt volt ezekre szükség. Várszervezet: katonai feladat megmarad,

Vármegye szervezet: a katonai mellett más feladatok is társultak.

25-30 megye jött létre István korában: ispán volt a vezetője, katonáskodás, adószedés, bíráskodás volt a feladata. Új típusú uralkodói elit első képviselője volt.

A vármegye szervezet háttérbe szorította a vérségi alapon való szerveződést is.

Győrffy elmélete volt, hogy a megyék központjain egy-egy földvár van. A 60-70-es években Nemzetségi és ispánsági várak kutatása program.

Az egyházi közigazgatás megszervezése hosszú ideig tartott. Már megjelentek a térítők, elsősorban bizánciak. Folyt egy bizonyos rivalizálás nyugat és kelet között. Régészeti szempontból ezek a Géza, István előtti térítések megfoghatók.

Zalavár – karoling kori udvarház bontakozik ki, több templom is volt ott, a passaui püspök fennhatósága alatt állt, ő maga is járt itt. A 10. századtól elterjed az ereklyetartók, keresztek. Keresztény volt-e akinek a nyakában kereszt volt, mások szerint az amulettekhez hasonló funkciója volt.

A másik egy speciális kartartás, mely már a 10. századi sírokban is felfedezhető. Oráns póz – kezüket feltartva nyitott tenyérrel temettek el azok keresztények lehettek. Senkinek nem sikerült bebizonyítani, hogy ez keresztény szokás lenne, hogy így temetik el a keresztényeket.

A mainzi érsekség fennhatósága alatt létrejött egy érsekség, amikor létrejött az Esztergomi érsekség, akkor ez nyom nélkül megszűnt, s megszűnt a görög püspökség fennhatósága is.

Az első püspökségek nyugat-Magyarországon jöttek létre, Veszprémi volt az első, ez még az Esztergomit is megelőzte, az esztergomi érsekség hivatalosan 1001 áprilisában jött létre.

Gyula legyőzése után (1003) erdélyi püspökség megalapítása, győri püspökség megalapítása. 1009 előtt alakult meg az egri püspökség. Pécsi püspökség, kalocsai egyházmegye 1009 körül. Végül Ajtony legyőzése után Csanádi püspökség.

Megindult az egyházszervezet alsó szintje, falusi plébániák felállítása, társas káptalanok, esperesek hálózatáról nem tudunk.

Ispáni várak kutatása során kitűnt, hogy bent az ispáni várban, vagy mellette ott állnak az esperesi templomok. A 11. század második felére keltezhetők, ami azt jelenti, hogy az egyházszervezés nem ment olyan gyorsan, ahogyan azt korábban gondolták.

A 11. század első felére keltezhető meglévő templom alig van. Az első templomok nem maradandó anyagból épültek. Feltehető, hogy az első templomok fából, paticsból készültek. A ma ismert Árpád-kori falusi templomok a 13. századból származnak.

A királyi család közreműködött az első kolostorok megalapításában is. Pannonhalmát 996-ban Géza kezdte el építtetni, István fejezte be. Pécsvárad, Bakonybél, Tihany. Elsőként a bencések jelentek meg az országban. Kéteztek ortodox kolostorok: veszprémvölgyi kolostor. István igyekezett törvényeivel elősegíteni a kereszténység elterjedését.

A soros temetők, melyek a településeken kívül indultak a 12. századig II. Béla idejéig megmaradnak. Vagy egyáltalán nem volt templom, vagy nehezen lehetett megtéríteni az embereket. Megfigyelhető az is, hogy a pogány szokások tovább éltek. Obulus adásának szokása. A templom körüli temetőkben is megjelenik még a ruha megoldása, hasra fektetés, építő áldozatokat a templomokban is találunk.

A szomszédokkal ápolt jó viszonyt megerősítették dinasztikus házasságokkal. 1030 a jó viszony megszakadt. Német Császárság támadása ekkor érte az országot, ezt István visszaverte.

István halála után hosszas I. András (1046-1060) tudta megkötni a békét. Az 1060-as évektől keletről is súlyos fenyegetés: besenyők, úzok próbáltak bejutni Magyarországra. Ennek nem igen találjuk nyomát. A későbbi besenyőkét is csak gyéren. Az 1060-as évektől lehet számolni nagyobb besenyő betelepüléssel. Ezek: kengyeltípusok, buzogányok, szablyák, de ezeknek is csak bizonyos tárgyai. Besenyő temetőt nem tudunk elkülöníteni. Szászdi apátság alapító levele: besenyő sírokról, besenyő útról szól, –aj, -oj végű falunevek besenyő eredetűek voltak. (Tokaj).

A 11. században a magyar külpolitika defenzív volt. Emiatt egyes régészek úgy gondolják, hogy az első ispánsági központok a megromlott viszonyok miatt jöttek létre. A várak feltárása ennek az elméletnek ellentmond. A nyugat dunántúli várakat az 1044-1046 közötti csatározások miatt hozták létre. 11. század közepén létrejöttek a nyugati és az északi határszélen is a várak. Szabolcsot 1085-ben támadták meg a besenyők, de a várat már a 11. század elején felállították.

Külpolitika: a 11. században László korában vált offenzívé a külpolitika, Kálmán csatolta végül Dalmáciát is.

Pénzverés: István királynak 3 aranypénze volt, ezek hitelessége is vitatott. Ezüstpénzt kétfélét veretett, eltérő súly. Regia civita, Lantia regis, a két pénz. A Lantia regis lehet, hogy csak koronázási emlék lehetett.

Regia civitas, Stephanus rex, jó minőségű ezüstből készült, nagy példányszám. Az első obulusok István pénzei voltak. I. András korában is használták István pénzét, kincsleletekben László korában is előfordul.

Salamon király (1063 – 1074): a pénzrontás hazai megteremtője, német mintára újabb és újabb pénzt veretett, kötelezte a beváltásra az alattvalókat. Elég jellegzetesek a pénzek, a király mellképe jelenik meg. Nem lehet azonban pontosan keltezni. Lászlótól ez a folyamat fokozódott, 10 féle verete van. A 12. században picike pénz, nincs rajta kiadó neve, kiadás helye, nem tudunk vele túl sok mindent kezdeni.

Társadalmi változások

István visszaszorította a törzsi, nemzetségi arisztokráciát, új réteget hozott létre. Az ispánoknak a papok feleltek meg akkoriban. Vasárnap ők hajtották misére az embereket. A szabadok és a szolgák között nagy különbség volt.

Temetők: megszűnnek a gazdag kis és nagycsaládi temetők, megszűnnek a fegyveres kíséret sírjai, megjelennek a soros temetők, amik gyakran sok száz sírosak, mellékletek alig fordulnak elő. A 12. század elején is előfordulnak edények, tehát volt ételmelléklet (Halimbai temető). Jóval kevesebb a mellékletek száma. Vannak leletek, melyek a női viseletre korlátozóknak: hajkarikák, gyűrűk, nyakláncok…

Falvaknál a 11. században megfigyelhető, hogy egy-egy házat körül kerítenek. A magántulajdon a társadalmi ranglétra alsó fokán is kialakult.

István király érdemeit nehéz összefoglalni:

• kiszélesítette a nyugat felé nyitást,
• keresztény király lett,
• szuverén állammá tette országát,
• 8-10 érsekséget hozott létre,
• egyházi közigazgatás alapjait elkezdte letenni,
• állandó határai alakultak ki MO-nak ebben az időben,
• központi irányítású haderőt hozott létre,
• tizedet vezetett be,
• az új rend alapjait lefektette.

Magyarország frank és bajor típusú keresztény királyság lett, gazdaságilag, jogilag rétegzett társadalommal.

István utódlása

Két fia volt, Imre herceg érte meg a felnőtt kort, de ő is meghalt. Orseolo Péter István unokaöccse volt, hivatalosan fiává nevezte ki.

Péter egy szűk körre igyekezett támaszkodni, elvileg István politikájának folytatója volt, Aba Sámuel és Gizella úgy ítélte meg, hogy nem a magyarokra támaszkodik. Péter ki akarta szorítani Gizellát a hatalomból. Megbuktatták Pétert. 1041-ben Aba Sámuel vette át az uralkodást, egyöntetűen szavazták meg őt. Péter a római császártól kért segítséget. A ménfői csatában 1044-ben Sámuelt legyőzték, menekülnie kellett, a krónikás hagyomány szerint a Mátraaljára menekült. Vitatott, hogy ő István sógora vagy nagybátyja volt-e? A saját birtokain ölték meg, az ő temetkezési kápolnája lehetett a Feldebrői templom.

Péter újra trónra került, de ismét kitelt a becsülete. A magyar urak hazahívták Andrást, Bélát és Leventét. Levente pogány maradt. Andrást abban a reményben hívták vissza a magyar urak, hogy helyreállítja a pogányságot. 1046-ban kirobbant egy pogánylázadás. András megígért mindent, de nm állította vissza a pogányságot, hanem igyekezett követni István törvényeit. Ő hozta létre a dukátust, öccsének az ország 1/3-ad részét átengedte, tulajdonképpen önálló országot alakított ott ki.

András halála után Salamon került a trónra, őt azonban nem fogadták el. Salamont hol elűzték a trónról, hol visszajött a trónra. Folyamatos belső háborúk dúltak, folyamatos volt a külső fenyegetettség is. Második pogány lázadás 1063. Ekkor menekült Salamon a besenyők közé. László (1077 – 1095) következett, kemény törvényeket hozott, ő volt az, aki a bekebelezte Horvátországot. 1083-ban szentté avatta István királyt, Gellért püspököt és Imre herceget. A későbbiek során nagy kultuszuk lett, ez a 13. századi templomok közül soknak István a patrónusa.

Könyves Kálmán (1095 – 1116) került a trónra, Dalmáciát ő kebelezte be, az ő törvényei is nagyon szigorúak, a templom körüli temetkezést nagyon szigorúan vette.

Gazdálkodás, életmód

A honfoglaló magyarság nomád voltát a nyelvészek kérdőjelezték meg: sarló, búza, árpa. A honfoglalás előtt került a magyar nyelvbe, megismerkedtek tehát már a honfoglalás előtt vele. A történészek szerint az lehet, hogy ismerték, de nem használták, hanem rátelepednek a népekre.

Kristó szerint a kabarok révén is bekerülhettek a nyelvbe.

A legtöbb települést sokszor szándékosan otthagyták és kiürítették. A mezőgazdasági eszközök tipologizálásából lehet tudni, hogy már a 10. században is használták ezeket az eszközöket.

Kristó szerint ezek nem úgy kerültek be a sírba, hogy használták őket, hanem bajóvóként.

A leletek azt mutatják, hogy a magyarok egy része földművelő volt. Nem lehet a magyarság egészét nomádnak tekinteni már a 10. században sem. Nem állja meg a helyét az az érv, hogy a tihanyi alapító levélben szereplő szántó, vető, szőlő művelő emberek csak az egyházi hatás miatt vannak.

A 11. században is vannak olyan települések, melyeket tudunk keltezni. Ezek alapján valószínűsíthető, hogy a magyarok egy része úgy érkezett a KM-be, hogy volt mezőgazdasági ismerete.

Legnagyobb számban búza és rozs került elő, kerültek elő őszi vetésből származó gyomok is – tehát nem nomád. Len és a kender is kiemelkedő, köles lelet is került elő (a kölest nemcsak a nomádok termesztették, hanem az újonnan felszántott talajt is ezzel vetették be).

Szlávok: Kristó – kalandozó hadjáratok és az itt élő szlávokból látták el magukat a magyarok, azonban ennek semmi nyoma nincs. A környező területek mezőgazdasági eszközkészlete és az általuk termelt növények megegyeznek a KM-ben találtakkal.

Nem a lócsontok, hanem a szarvasmarha csontok vannak többségben. A ló a 4. 5. helyen van ebben az időszakban.

Árpád-kori falvak / Háztípusok

A kiegyezés után az érdeklődés az urak iránt volt nagy. Ötvöstárgyakat, festményeket, ékszereket gyűjtöttek inkább. A középkor i temetők kutatása fölött elsiklottak. A két világháború között vidéken indultak meg az ásatások. Móra, Párducz, Bálint Alajos Csalogovics, Csallány, Zoltai, Szabó Kecskemét környékén.

Nem volt egy összefogott és irányított középkor kutatás, csak a második világháború után indult meg. A nép felé fordulás hívta fel a figyelmet a falu kutatások hiányára.

Szabó Károly nagy figyelmet keltett, 1938-as könyvével. Méri István 1948 Túrkeve – Móricz szisztematikus falufeltárás, tudatosan és kifejezetten egy falu kutatására irányult.

Falvaink elhelyezkedése: Duna-Tisza köze és a Tiszántúl nagy része ideiglenesen vagy állandóan víz alatt volt. Tele volt mocsarakkal, melyek nem voltak alkalmasak nagyállat tartására. Nem kellett hajtani az állatokat. Az ország népessége gyér volt. Sok nyugat európai betelepülő volt. Tiszalök Rázomon volt az első feltárás Méri vezetésével. A Tiszalök Rázom egy falurészlet volt, nem volt teljes a feltárás.

Leletmentő ásatás volt. A feltárás módszertanát az ásatás során kellett kidolgozni. Ennek ellenére Méri 1951-52-ben 33 földbeásott házat, szabadon álló kemencét, árkot, gödröt ásott. A későbbiek során 1955 Visegrád-Várkert leletmentés során találták meg. Ma is folyik a feltárás.

A 40 földbemélyített ház, gödrök. Hiányoztak a vermek és az árkok a Várkerti ásatáson, arra következtetnek, hogy más volt a település lakosságának a foglalkozása.

1962 tervásatás, Doboz, Bashalom – gondos előkészítés, terepbejárás, írásos források, néprajzi kutatások, tudományos ásatás volt. A Bashalmi ásatást az indokolta, hogy a közelében találtak 11-12. századi temetőket is. Remény volt a település és temető feltárására, de nem így volt.

A Bashalmi ásatás azért is jó volt, mert van 10. századi temető is. Lehetett volna figyelni a változásokat. 1966-ban félbehagyták az ásatást. 6 házat, 21 vermet, árokrendszert, soros temetőből 24 sírt tártak fel.

Doboz – Hajdúírtás – Kovalovszki Júlia gondosan előkészítették ezt az ásatást is. 5 település nyomot találtak Doboz néven, ugyanakkor éltek itt. Ma is vita, hogy miért vannak ezek a kisebb telepmaradványok, miért szól ezek egyikéről csak egy forrás.

Ahol sok lelet volt, ott nem voltak földbeásott házak – tehát ezek földfelszíni házak lehettek. A dobozi terület másik oldalán megtalálták a földbeásott házakat is.

A két teleprészlet között időbeli eltolódás volt megfigyelhető, ez ma is kérdéses. Nincs publikálva minden lelete. Ami publikálva van, abból úgy tűnik, hogy van egy késő avar kori és egy Árpád-kori teleprészlet, de nem lehet tudni, hogy folyamatos volt-e a település vagy két külön időben létezett. 12. századig lakott volt.

Szabolcs-Kisfalud (Fodor István) oklevelek említik a 14. század második felében, létezhetett-e a szabolcsi vár építése idején.

1971-75 között folyt az ásatás. 12-14 század között volt lakott a település. A tatárjárás idején pusztulhatott el a falu, sok házban vas eszközöket, ép tárgyakat talált, menekülésszerűen távoztak a lakók valószínűleg. Szokatlanul sok a vaseszköz. Sarkantyú, horog, sarló, olló, kés.

Ezekből az ásatásokból Méri István azt vonta le:

Az Árpád-korban a MO-i falvakkal az egyhelységes földbemélyített házak jellemezték – kemencéket tártak fel. Szerinte változatlan képet mutattak a 14. századig, ekkor kezdtek földfelszíni házakat építeni. Hozzátartoztak a vermek, árkok, szabadon álló kemencék is. Sok kutató a mai napig ehhez tartja magát.

Az elmúlt időszakban más falukép is kibontakozott.

A Méri féle álláspontot bírálat érte – László, Szabó János Győző, Müller Róbert.

Müller úgy vélte, hogy az egész ország területén számolni kell fa építményekkel. Az írásos adatok régiek, és nagyon későn készültek, a 10-12. századból alig vannak írásos adatok. Azt mondta, hogy nem lehet mérvadó, hogy nem szólnak a falvakról a források.

Szabó János Győző azt fogalmazta meg, hogy a fa épületeknek nagy szerepet kell tulajdonítani, a társadalom rétegzettségét figyelembe véve egyértelmű, hogy nem csak földbeásott házakban éltek.

Szabó István történész – úgy vélte, hogy a 13. századtól lehettek gyakoriak a földfelszíni házak. A 10-13. századi MO társadalmát nem szabad csak földbeásott házakban elképzelni.

Nagyon kevesen foglalkoznak a falu kutatással.

Mesterházy Károly és Fodor István hasonló eredményre jutott. Semmiféle történeti, gazdasági ok nincs arra, hogy a 13. század végén, 14. század elején megjelenjenek a földfelszíni házak. Ebből következik, hogy a földfelszíni épületek mindenkor szervesen hozzátartoztak a magyar falu képéhez.

Bakay Kornél és Vékony Gábor azt mondta, hogy nem voltak veremházak. Bóna azt hangsúlyozta, hogy a 10-13. században csakis ilyenek voltak.

Bakay készített egy veremházat – befolyt a víz, saras volt – nem valószínű, hogy az összes magyar ilyenben élt volna.

Vékony szerint nád, fa és kő épületek voltak, ezeket a gödörházakat fűtő gödröknek tekinti, ez fölött állt a felszíni ház, s padlófűtésként szolgált.

Bóna István – ugor szaltovó, avar, szláv előzményeket tanulmányozott. Erős különbségek voltak a köznép és a magasabb rétegek között, mert elérhetetlen volt nekik a szaktudás, vagy az ehhez kellő „pénz”.

Borsodi földvárfeltárás – több olyan ház is előkerült, mely a föld felszínén áll, vannak téglaépítményre, sövényesre, fa házra adatok.

Földbeásott házak

• Mélység szerint lehetnek verem és gödör
• Négyszögletes, téglalap, kerek vagy ovális alakú
• Bejárat szerint oldal, vagy végbejáratosak
• Tetőszerkezet szerint nyereg és sátortetősek

A veremház teljes egészében a földbe mélyed, nincs felmenő fal, tetőzete a földre támaszkodik, nincs kibélelve sem fával sem náddal.

Azok a gödörházak, melyek az egykori járószinttől legalább 1 méter mélységig nyúlnak.

A gödörház félig földbemélyített, lehetnek fölmenő falai, előfordulhat, hogy a fala belülről fonott sövénnyel vagy fával ki van bélelve. Nyereg és sátortető is lehet. Ezek általában a leggyakoribb házformák, rendszerint kisméretűek 10 vagy az alatti négyzetméter.

Ritkán előfordulnak kerek vagy ovális alaprajzú építmények is, értelmezéséről nehézségek vannak. Ménfőcsanak viszonylag sekély gödrű épületmaradvány. Részben földdel fedték be, melyet benőtt a fű.

Bejárat – végbejáratos ház. Középső részen, szélvédett oldalon találták meg. Esztergom környékén úgy látszik, hogy viszonylag szűkebb területre korlátozódik ez a típus.

Oldalbejáratos középső részen, szélvédett oldalon, rendszerint kemencével szemben található meg.

Tetőzet – általános a nyeregtető, ebből a két ágasfa helyét találjuk meg, ágasfára fektették a szelement, erre támaszkodik a tető, erre került a fedés. A tetőzet anyagát akkor lehet megfigyelni, ha leégett ház (sásnyomok, nád, zsindely is lehetséges). Nem minden esetben volt föld terítés a házon. Vannak nyomok arra, hogy nem csak ilyen tetőzetet használtak. Sátortető – négy sarokban, a falak közepén is oldalfa, felmenő falat igényel mindenképpen. A sátortető a fa építkezés eleme lehetett néprajzkutatók szerint. A házfalakra kerül a koszorú, erre támaszkodik a szarufa. Középkorban a nyeregtető azért az általános.

Rekonstrukció

Méri volt az első, aki rajzban megpróbálta rekonstruálni a házat, Bakay építette meg az elsőt. Méri szerint a ház akkora, mint amekkora gödröt feltárunk. Közvetlenül a gödör szélére támaszkodik a tető.

Sablyán Tibor másféle rekonstrukciót épített. Mielőtt a gödröt kiásnánk meg kell építeni a tetőt, le kell ásni az ágasok helyét, rá kell fektetni a szelement, ezután kell kiásni a gödröt. A gödör nagysága nem azonos a ház nagyságával, a tető nem a gödör szélére támaszkodik, hanem attól bizonyos távolságra. Kb. 1 méter – padka alakul ki – háló, rakodó hely. Így jócskán megnő az alapterület. Bejárat is elkészül még ekkor. Ásatásokon nincs szög, vagy nem használtak, vagy összegyűjtötték őket. Horgas fákkal akasztják rá a tetőszerkezetet az ágas fára. Fűzfavesszőkkel összekötötték az illeszkedéseket. A rövidebb oldalt bedeszkázták, majd befonták, oromfal, gádor fala, betapasztották sárral. Nagyon valószínű, hogy valamiféle ablaka, szellőzőrése lehetett, melyet be lehetett tömni, ha kellett.

Földfelszíni házak

Az elsőt 1934 Fonyód, Bélatelepen tárták fel. Az újabb ismeretek szerint több földfelszíni fa épület is került elő, részei voltak ezek is a falunak. Michnai Attila, Tari Edit gyűjtötte össze őket.

Faépítkezés kétféle. Tűlevelű erdők övezetében, megfaragott szálfákból boronafal, a mai MO-n nehéz ezekre bukkanni. Borsod, Esztergom, Tiszasziget, Csengele van boronaházra utaló lelet. A négy sarkán egy-egy fatuskó állt, egymásra helyezve, részben csapolva a boronafalat, kővel lehet rakni egy bizonyos magasságig. A réseket mohával tömték ki, esetleg kitapasztották.

Ágasfák nélküli sekély gödrök és a kemence nem a fal mellett van, azokat már régen is megpróbálták boronaház maradványainak értelmezni.

Gerendavázas pallókkal kitöltött fal. Néprajzkutatók szerint a lombos fás területeken jellemző. Hasítják a fát és különböző hosszúságú gerendákat hasítanak belőle. A néprajzosok azt vallják, hogy a gerendafalas építkezés régebbi, mint a boronafalas.

A magyar talpfa összekapcsolható ezzel a technikával 1482 óta ismert. Ez a fajta építkezési mód lehetett gyakoribb. Ez az a szerkezet, mely könnyen szétszedhető és fel is állítható, az oklevelekben szereplő adatok ilyen zsilipelt faluházakra vonatkozhattak. Sok ilyen okleveles adat van. Bakon, Kiszomborban, Csengelén találtak ilyet. Leraknak egy keretet, beleállítják az oszlopokat, ezeket kivájják, a vájatokba becsúsztatják a pallókat, fölülről lehet ezeket, hogy merevebb legyen a szerkezet ezért merevítő deszkák lehettek. A szerkezetet merevítette a tető is.

Sövényházak

Földfelszínen állnak, a falukat fonott sövényfallal borítják, bizonyos távolságra nagyobb átmérőjű oszlopokat vernek le. Az oszlopok közeit kisebb átmérőjű gömbfával vagy léccel fonják be. A nagy oszlopok közét kitöltő kisebb oszlopok fél méterre vannak egymástól. Agyaggal tapasztják a falakat.

Csengele 13. század második felére keltezhető. Úgy tűnik, hogy a fal egyik oldalán nagyobb átmérőjű oszlopokat vertek le. A Tatabánya Rózsakert. Felmenő falra utal a patics.

Kőépületek, téglaépületek

Nem egyszerű emberek hajlékai voltak.

Freisinger szerint a sátrak még a 12. században is általánosak voltak a magyaroknál. Nincsenek adatok a sátor alakjára, illetve anyagára sincs. A csapadék 500 mm a KM-ben, a nemez nem használható, mert szétázik. Vannak olyan vélemények szerint a Freisingeri leírás szerint a sátor nem a falvakról szól, hanem a hadba vonuló előkelők sátrazása ez. Vannak kerek alaprajzú árkok, van, aki azt próbálja mondani, hogy sátor volt, van, aki szerint ideiglenes hajlék volt.

Kemencék (Házbeli kemencék)

Kétféle kemencét ismerünk: kő és agyagkemencéket.

Kő kemencék: kötőanyag nélkül, kisebb kavicsokból vagy nagyobb kövekből építették őket. Szájnyílásnál sokszor előfordul egy nagyobb kő. Korábban a kő kemencéket szláv etnikumjelzőnek tekintették, Szabó János, stb. ezt megcáfolta, ők korjelzőnek gondolták. Laszovszky cáfolta meg 13. századi leletekkel együtt talált kőkemencét, tehát nem korjelző.

Bizonyos vidékekre sem jellemezhető, mert az Alföldön is számos házban találunk kőkemencét. Rendszerint kis méretűek, U alakúak. Nem mindegyiknek az alja van kitapasztva, van, hogy csak átégett hamus alja van ezeknek a kemencéknek.

A kőkemencék általában korábbiak, mint az agyagkemencék, de ez nem minden esetben igaz. 20-25 cm a szájnyílása.

A másik kemencetípus az agyagkemence. Többféle változat ismeretes:

• ház négyszögébe van,
• ház négyszögéből kilógattak,
• épített
• bevájt kemence.

A sütőfelület 1 méter körüli a házbeli kemencének kör vagy patkóalakúak. A kemence alatti cserepekből lehet meghatározni a ház korát.

A legelső ásatások azt bizonyította számukra, hogy egyhelységes házak voltak, kisméretű kemencék voltak és nem találtak semmiféle füstelvezető dolgot.

Többféle adat is van arra, hogy a kemence előtt van cölöplyuk – ez nem más, mint a szikrafogó része, egy egyszerű kürtő, kémény arra szolgált, hogy a szikrát felfogja, a füstöt elvezesse. Olyan helyeken volt erre szükség, ahol a ház anyaga gyúlékony volt. A Győri Vagongyárnál több ilyen kemencét találtak.

A kemence előtt két cölöplyuk van, akkor két kis oszlopon támaszkodik a szikrafogó, hátul pedig a ház falához támaszkodott.

A füstelvezetés másik módja az a nyél, Esztergom Zsidódomb. A kemencével szemben van egy nyúlvány – nyél, Nem más egyesek szerint, mint az eltört szarufának a kicserélésének a módja. Esztergomban sikerült megfigyelni, hogy ezek a kürtő maradékai, Molnár Erzsébet úgy értelmezte, hogy a füst elvezetésére szolgáltak. Vékony Gábor szerint ezek nem a füstöt vezették el, hanem a meleget. Ez jelenleg még nem eldöntött.

Padló

Legtöbbször letaposott felületet találunk. Ritkán van lehetőség arra, hogy a letapasztott padlót megtaláljuk. Gyakori, hogy a felszínen semmiféle házmaradvány nincs, csak egy kis tapasztott töredék, ebből valószínűsíthető, hogy földfelszíni ház volt.

Berendezés

Egy-egy padkát lehet találni. Ritkán vannak karólyuk sorok, lehet következtetni belső osztásra, berendezésre (egy-egy ágy szerű dolog).

Szabadon álló kemence

A formájuk általában patkó alakú, hozzá tartozik egy gödör Méri szerint vese alakú (szív alakú). A tapasztás alatt állatcsontok és kődarabok voltak. A legtöbb Árpád kori faluban feltárnak ilyen kemencéket. Bizonytalan a rendeltetésük – kicsi a szájnyílásuk, az Árpád-kori edények, azonban nem férnének be ezekbe a kemencékbe. A néprajzkutatók azt állítják, hogy a magyarságnál nem volt általános a kemencében főzés. Csak olyan ételt lehetett főzni, melyet nem kell kevergetni.

Kemencebokrok – egy munkagödörben több kemence szája is nyílt. Kérdéses, hogy egyszerre használták-e ezeket, néprajzi adatok arra mutatnak, hogy fölváltva használták ezeket a családok.

Speciális kemencék, nagy ovális gödör, fokozatosan mélyülő az alja: füstölő kemencék lehettek.

Vermek – gödrök

Méhkas alakú élelemtárolásra használták őket. Azokat a gödröket, melyek élelemtárolásra szolgáltak biztos, hogy kitapasztották. Sok mindenre használták még, vannak meghatározhatatlan funkciójú vermek sokaságát. Lehettek agyagnyerő gödrök.

Visegrád Várkertben házon belül is találtak vermet, ez élelemtárolásra szolgált. Gorzsán is volt téglalap alakú gödör, melynek a tetején kicsi mélyedés futott körbe, lehet, hogy letakarták deszkával.

Árkok, karámok

Tiszalök Rázomon is kerültek elő. Ezek egy része kerítés volt, lehetnek vízelvezetők, telekhatárok, karámok is. Ezekről a kutatás bebizonyította, talajminták alapján. Csengelén vannak karónyomok és árok is.

Kút

A korábbi kutatás úgy vélte, hogy legtöbb korabeli falu víz köré épült, így nem voltak kutak. Ezzel szemben folyamatosan kerülnek elő kutak.

Kopolya kutak – egyszerű gödör, mely a talajvíz szintjéig megy le, nem szűri a vizet. A természetes vizek eléggé fertőzöttek voltak. A korszak embere vizezett bort ivott. Deszkabéléses kút – egymásba csapolva.

Vesszőfonattal bélelt kutak, a kettő kombinációja is előfordul (Dunavecse). Cumania 2009. Bodon kutak – egy fatörzsből kivájt kútszerkezetet süllyesztenek le.

Kút körüli cölöplyuk – kútház, gémes kút. Nem minden telken volt, több család használta. Kútleletek fontosak, mert megőriznek sok mindent.

Településszerkezet

1000 körül félmillió lehetett a népesség. A kutatások szerint 1200 körül 1 100 000, 1437-ben is csak 3 000 000. A középkoron keresztül számos bevándorló érkezett az országba. A falvak helye természetes élővíz közelében volt, a víz körül részeken a domb két oldalán telepedtek le. A későközépkorban lekúsztak az objektumok a vízhez, ma már víz alatt is vannak. A településszerkezetre Méri nyerte az első adatokat. Az Árpád-korban a falvak nagy területen szétszórva helyezkedtek el, a házak egymástól távol állhattak benne. Az ásatások azt bizonyítják, hogy voltak más jellegű települések is Cegléd Madarászhalom. A házak utcasorokba rendeződnek. Vannak olyan kisméretű települések, ahol pár ház áll. A népsűrűség adatokból következik, hogy a falvak túlnyomó többsége kicsi volt, 1-5 ház körül.

Káma falu 100 év alatt 140 ház volt, csak időrendet nem tudunk.

Látófa!

Földvárak

Különböző jellegű és méretű földművel, árokkal és sánccal védelmezett lakóterület.

• Maga a sánc készülhet földből, fa szerkezettel erősített földből, kőből, téglából.
• A legegyszerűbb a cölöpszerkezetes, rekeszes szerkezet. Előfordulhat, hogy a rekeszes szerkezet előtt is árkot találunk.
• A harmadik típus a rekeszes szerkezet szárazon rakott kőfallal.
• A negyedik típusú a rácsszerkezet, ellenkező irányban rakják a fa elemeket.

Kombinálhatják árokkal is, de nem kötelező.

Valamennyi földvár a törvény erejénél fogva védett.

A 18. század folyamán figyeltek fel a térképeket készítő hadmérnökök. Nem, mint földvárakat és hosszanti sáncokat vizsgáltak, hanem elsősorban a hadászati jelentőségüket próbálták felmérni. Sok olyan földvárat és sáncrészletet megörökítettek, mely mára elpusztult. A 19. század elején indult rendszeres kutatás, a század második felében vett nagyobb lendületet. A 20. század elején felmerült egy kataszter készítésének igénye, azóta sem történt meg, csak egy-egy vidéket tárgyaló könyv jelent meg. Miklós Zsuzsa könyve a legutolsó. Nováki Gyula 50 éve foglalkozik a földvárakkal, Sándorfy György.

A 19. században az egyre szaporodó adatok felhívták arra a figyelmet, hogy vannak különbségek az egyes földvárak között. Ezeket tipologizálni próbálták.

A várak védelmi funkciója ekkor már felmerült, ennek ellenére pogány áldozóhelyeknek, karámnak tartották először. Czobor Béla 1877-ben készített összefoglaló munkát a várakról. Ő határozta meg a vár fogalmát – csak és kizárólag hadászati jelentőségűek voltak, 20 éve kezdték csak a várak más szerepét is vizsgálni. A várak rendeltetésének meghatározása mellett koruk meghatározása még nehezebb, ásatás nélkül lehetetlen, a kezdetekben római korinak tartották őket. Később felismerték, hogy egy részük az őskorban épült, más részük a hun és az avar korban épült.

Kampós szerkezet – Lengyel várakra tartják jellemzőnek, általában a rekeszes szerkezet egy variációjának tekinthetjük.

Bronzkorban kezdtek el először erődítményeket építeni. Bölcske – Bolondvár. Nagyobb 3-400 méteres nyílt települések vannak, a végükben egy 20-30 m sugarú kört erődítenek meg. Késő bronz korszak – nagyobb alapterületűek, relatív magasságban helyezkednek el. Fertőboz Gradina

A kelták korszaka – általában hatalmas területűek ezek a várak – oppidumnak szokták nevezni. Felhasználták a korábbi erődítéseket is. Bükkszentlászló-Nagysánc

A kelták után MO-n 1000 évig nem épültek várak. De épültek hosszanti sáncok – Csörszárok. A Dunakanyarból indul ki, van ahol két, van ahol négy ágra bomlik a sánc szakasz. Árokból és sáncból állt. Mind az induló és mind a végpontjánál a folyó és a hegy találkozásánál indul. Ez a kr.u. 4-5. század. Ezt követően nem voltak a hunoknak és az avaroknak sem, a 9. századból csak Zalavárat ismerjük. Különféle elképzelések vannak – 9. századi erődítés, de nem találják az Árpádkori részét.

Szabolcsi földvár

11-12. századi várakra jellemző, hogy folyók árteréből kiemelkedő dombokon, átkelőknél, országhatárokon, fontos kereskedelmi út mentén építették. A földrajzi adottságokat használták ki, ezért a területük nagyon változó.

Általában egy részesek a várak, egy területet erődítettek. Rekeszes vagy kazettás a fa szerkezet a sáncokban. A várak egy részénél felhasználták a korábbi korszakokat.

Az a furcsa, hogy ezekre a várakra nincs jó elnevezés – földvár – ispáni vár – ez a jobb talán. A történeti és a régészeti kutatás megállapította, hogy itt rendezték be a központokat. Ez a szerkezetre nem ad jelzést. Megkülönböztetésül a másik, ugyanebben a korszakban épített váraktól. (Ezek a 12-14. században épült várak, kisváraknak szokták nevezni őket 1 vagy 2 részesek, a sáncokban ritkán van fa szerkezet, kis területen helyezkednek el.) A földvárakat a huszita háborúk során is építettek, több helyen felhasználták a kisvárakat. A hódoltság korában is építettek várakat – palánk erődítés, különféle módokon készült, lehetett egy soros, lehetett többsoros. A 18. században a Rákóczi szabadságharc idején is várakat – Dunaföldvár Bottyánsánc. Füles bástyákat építettek földből az ágyuknak.

Tipológiai alapon nem lehet elkülöníteni őket, sem a légi fotózás, sem a terepbejárás sem mondja el a korát, az ásatás által lehet talán a legjobban megállapítani.

A sáncokat erősítő faszerkezeteket sem lehet korszakhoz kötni igazán. A rácsszerkezetű várakról azt szokták mondani, hogy 8-9-10. századi típusok és cseh morva területekre jellemző. A rekeszes szerkezet a 11-13. századra jellemző, nyugat Európában is ilyenek épültek.

A 11-16. századi várak kutatása a 60-as évek végén kezdődött meg.

Győrffy György arra a megállapításra jutott, hogy a Szent István kori megyék központja egy-egy ilyen földvár lehetett. Krónikás adatok szólnak róluk és ezek jellemzően látszódnak is. Erre a 60-70-es években Nemzetségfői és ispánsági várak kutatása programot hozták létre. Megvizsgálták, hogy melyek azok, melyeknek ismerjük a helyét, és amelyek kutathatók (sűrű a terület most). 5 olyan vár van, melyben szabadon lehetett kutatni: Szabolcs, Somogyvár, Abaújvár, Visegrád és Borsod. Heves, Csongrád, Békés vára írásos forrás van róla, de nem találjuk. 4-ben megkezdődött a 70-es évek elején a kutatás.

Abaújvár

ÉK MO-n a Hernád völgyében fekszik, a Zempléni hegység lábánál egy dombon. Nagy méretű vár, szabálytalan négyszög alakú, 3,7 ha a területe.

A Hernád fölé 15 m-el magasodik. Egy bejáratot lehetett megfigyelni, a keleti oldalon. A vár föltárása 74-81 között folyt, a sáncok építési technikáját, valamint az építési idejét akarták meghatározni.

A sánc kb. 5 m-el magasodik a belső udvar fölé. A sáncot a nyugati oldalon vágták át. A sánc átvágása megmutatta, hogy jelentős fa szerkezet van, Nováki szerint a faanyag máglyaként van összerakva.

A sánc szélessége 23 m volt. A jelenlegi 5 m magassággal szemben 9 m lehetett. A külső oldala a sáncnak függőleges lehetett, a belsejéről nincs megegyezés. A kazettáknak változó szélessége volt.

1046-ban szerepel a krónikában. Itt találkoztak Andrással a felkelők. Fontos kereskedelmi útvonal mentén fekszik. Az előkerült leletek alapján a vár a 11. század első felében már állt, a sáncot a 12. században megújították.

A sánc tetején egy kiszedett kőfal maradvány volt, de kiszántották, nem lehet tudni eredeti szélességét, magasságát, nem bizonyos hogy mikor épült, Gádor Judit szerint a 13. században, de nem került elő korhatározó lelet, van viszont okleveles adat, hogy 14. században várépítési engedélyt kaptak a területre.

A vár belsejében is folyt feltárás, nagyméretű templomot sikerült feltárni, félköríves szentélyzáródás, 18 m hosszúságú, megfigyelhető egy átépítési periódus a 13. században, eredeti burkolat is látszik.

A templom körül több mint 700 síros temető van, a kutatók véleménye az, hogy esperesi székhely lehetett. Feltehető, hogy ezek az ispáni várakban megépült templomok az esperesek székhelyei lehettek. A 11. században még itt laktak, a 13. században a püspöki székhelyekre költöztek be.

Szabolcs

Legépebben megmaradt vár. Tisza mellett helyezkedik el, őskori, bronzkori teleprészleteket használtak fel. 3,3 ha alapterületű. A sáncátvágás nem terjedt ki a sánc teljes területére. Kívülről 17-20 m magas, belül 6-11 m magasságban állnak a sáncok.

A Tisza védelmezte, a vizét körbevezették a vár körül. Három kapuját ismerjük. Köves út részletét is sikerült megfigyelni. Ma már nem folyik alatta a Tisza.

A várbelső területén nem lehetett ásni, mert újkori temető működött ott.

A sánc rekeszes fa szerkezetű volt, 25-30 cm vastag gerendákat csapoltak össze. A 10. század vége, 11. század eleje, a sáncújítás 11. századi. A váron kívül helyezkedett el a templom, a 11. század elején, a várral egy időben épülhetett, valószínű, hogy ez lehetett a szabolcsi esperes központja. Háromhajós félköríves szentélyzáródású templom.

Hont

Az Ipoly árterébe benyúló félszigetbe épült. 0,75 ha alapterületű vár, a kutatása részleges, sűrűn beépített. A sáncot itt sem vágták át teljesen. A várfalat alkotó gerendákat összecsapolták, kazettás fa szerkezete van a sáncnak, homokkal töltötték ki őket. A sánc egy része égett volt.

A sánc szélessége kicsi volt, 3 m. Sikerült néhány objektumot a vár belsejében feltárni, nagy mennyiségű Árpád kori anyag került elő. Feltehető, hogy Hont volt az első ispán.

A 11. század első felében épült a vár.

Zemplén

Ez is épen megmaradt. Szlovákiában a Bodrog partján fekszik 3,9 ha az alapterülete.

A várat egy korábbi kelta oppidumra építették rá.

A sáncokat átvágták, itt is van működő temető. Az államalapítás-kori sánc szélessége 11 m volt. Kezdetben kelta kőfal, majd a korai ispáni vár sánca, majd az átépítése, majd még egy kőfalat húztak rá. Valószínű, hogy a két újkori templom régi templomra épült.

10 m-el magasodik a vár belső szintje fölé. Egyelőre csak kelta leletek kerültek elő.

A sáncban találtak egy olyan pitykét, mely a zempléni sírban is megkerült.

Ez a vár is a 10. század második felében, 11. század elején épült, szerkezete nem különbözik a többitől.

Sopron

1044-es német támadások is megemlítik. 8,7 ha a területe. A vár helyét és területét az ókori város Scarbantia határozta meg.

Állhattak a római falak, amikor a magyarok várépítésbe kezdtek. Római városnak kőfala volt, ez elpusztult, egyértelműen azt mutatja, hogy a római város elpusztulása és a magyarok között lakatlan volt a terület, a kazettás fa szerkezet erre épült rá.

Sopron a 11. század legelején már állt. A sánc nyomait Gömöri János foglalta össze. A sánc eredeti vonala 20 m szélességű lehetett, nem tudni mikor égett le és roskadt meg a sánc. Ez a legégettebb. Néhányan úgy vélik, hogy direkt égették ki a sáncot, hogy biztosabbá tegyék. Külső oldal erősebben, közepe egyáltalán nincs kiégve. Erre a sáncra épültek rá a ma is látható kőfalak. Külső városfal, belső városfal.

Különféle méretű kazettákból készítették a sáncot. Megfigyelték, hogy a fa szerkezetet összecsapolták, több helyen azt is megfigyelték, hogy agyag került elő az összeillesztéseknél – mintha betapasztották volna. A soproni vár területén is nehézkes a kutatás, feltételezik, hogy a várfalon kívül volt az esperesi székhely.

Borsod

ÉK MO-n Miskolctól északra van. Kb. 15 m-el magasodik a folyó fölé, a sáncok belülről 5 m-esek. Csak a keleti és a nyugati oldalon maradt meg viszonylagos épségben. 1,9 ha a területe.

A falu betelepült a várba. 1987-1999 között folyt a feltárás, 5 helyen vágták át a sáncot.

A feltárás során több minden került elő: 10. századi falu a vár belsejében és a sáncok alatt került elő.

17 házat, házrészletet sikerült feltárni, földfelszínen álló házak voltak, nagy valószínűséggel kőalapozású faházak is voltak, valamint boronaházak. Itt kerültek elő szikrafogókra utaló nyomok.

Előkerült egy kőépület is. 5,5 x 5,5 agyagba rakott kőfalak, feltehető, hogy a föntebbi szintje ennek is fából készült. A 10. századi faluban kerámiatárgyak kerültek elő, egy házban 15-16 edényt találtak, volt ahol faedény nyomára is sikerült találni. Pithos – gabonatároló kendermaggal volt tele. Bordásnyakú edényekből sok került elő. Mezőgazdasági eszközök is kerültek elő – ekevas. Olyan házban találták, amely a sánc alatt helyezkedett el, rövid kasza is voltak, gabona magvakat is találtak.

Előkerült egy palmetta csokorral díszített csontból készített zabla oldalpálca. Félkész volt és volt mellette egy másik félkész is. Kolomp is került elő a sánc alatti házból. Birkanyíró ollók is kerültek elő.

Az egyik házban, az edényben ételmaradék volt: zsír, hús, liszt vagy valami dara, hagyma és répa – ős gulyásleves. Másik lekvár szerűség: vackor, som, vadrózsa, méz, kökény – nem mindegyik magról főtt le a hús – ez látszik a kökényen, ekkor égett le a falu. A lekvárból a tűzvész idejére is lehet következtetni.

Néhány egyszerű ékszer is került elő, a 10. század utolsó harmadára mutatnak a párhuzamai. 47 helyről 9 kg magot tudtak összeszedni. A magok egy része a környezetre, másik része a termesztett növényekre utalnak. (búza, árpa, köles, hagyma, répa, borsó, lencse). Feltehetőleg irtásos földművelést végeztek. Őszi, tavaszi vetésre utaló magvak voltak.

Legnagyobb számban szarvasmarha csontok kerültek elő. A település a 970-980-as években égett le.

A leégett településre épült az ispáni vár, 5 helyen vágták át a sáncot, 970-980 után épült, a falu romjain elég jó feltöltődés keletkezett, 30-70 cm vastagságú volt.

A keleti és a nyugati oldalon végeztek szisztematikus sáncátvágást, a sánc egy része égett, sokféle földből állították össze.

Kétféle faszerkezet van a sáncban. A fentebbi részben kazettás szerkezet, szögletesre bárdolt, egymásra csapolt gerendák.

Találtak egy másik faszerkezetet is, kb. 45 fokkal eltért a föntitől, ollószerű rácsszerkezet, jóval kisebb fák, 4-6 cm vastag ágakból állt össze. A fönti szerkezetnél a kazetták közé földet tettek, itt viszont a sűrű ollószerű szerkezetet egymásra rakták. Kb. 10 m széles volt a sánc.

A harmadik dombon áll a templom. A két domb közét töltötték fel az ollószerű rácsszerkezettel.

A várbelsőben van az esperesi templom, félköríves szentélyzáródású, a szentély sugara elég kicsi, 18 m a hosszúsága, pillérek tagolják a templomot. Nagyon kevés követ találtak az eredeti helyén. Találtak egy vállába kovácsolt fülű kengyelt, erre az időre mutat a Salamon pénz (1063-1074).

A borsodi esperesi elég nagy templom, csekély maradványok maradtak meg az alapozási árokban, többnyire 80 cm – 1 m volt a mélysége az ároknak.

6 pillért találtak a templom belsejében, a templom külső hossza 18 m, szélessége 10 m, szentély félköríves 2, 9 m külső sugarú. Salamon denárt találtak az alapozásban. Több alaprajzi szabálytalanság, nem egy magasságban volt a két válla, kelet felöl eltérés, felmenő falairól nem tudunk semmit. Találtak néhány puha homokkőből faragott kváderkövet.

A vár építése nem határozható meg. A sáncban a 10. századi falu leletei vannak, van az-az adat, hogy mikor pusztult el a 10. századi falu, 30 cm feltöltődés 50+ év alatt töltődik fel. 1050 +- 20 év.

Az esperesi templom körül nem kerültek elő sírok, a várnépek temploma a 3. dombon helyezkedett el, ma ez egy barokk templom. Korábban állt ott egy Árpád-kori templom.

A templom körül nagy kiterjedésű temető helyezkedett 77 lett feltárva. 11-13. századra keltezhetőek. Írásos forrásból tudjuk, hogy Szent Lőrinc tiszteletére szentelték a templomot. Niello díszes líra alakú csat a legkorábbi lelet, a templom fent állt már a 11. század közepén is. Feltehető, hogy idegen etnikumúak is voltak a várnép között, a líra alakú csat hordója jellegzetesen keleti típusú volta.

A castellum

A 16. század közepén a környék rablója itt építettek egy castellumot, egy Ferdinánd pénzt, és egy valamilyen zablát?

A borsodi várat 100 ember kb. 300 nap alatt építette meg.

Magánvárak

Zalaszentiván – Kisfaludihegy, olyan szerkezete van, mint az eddigieknek, de nem ispáni várak, feltételezhető, hogy ezek magánvárak voltak.

Általánosan elfogadott megállapítás – miszerint vannak rekeszes és rácsszerkezetű várak is. Általánosan elfogadott a szerkezettel kapcsolatban az is, hogy mindegyik sánccal védelmezett.

Győrffy szerint a várak egy része már a 10. században fent állhatott.

Sándorfy próbálta tipologizálni a várakat.

Szélestalpú sáncok – 10-20 m a 10. században felépülhettek. Úgy véltek, hogy nagy tömegek befogadására alkalmas várak voltak ezek. Úgy vélte, hogy ezeket a várakat sok, de kevéssé szakképzett ember építtette.

Keskeny talpú sánc – Hont – komoly ácsszerkezet – megmunkált fák összecsapolva, komoly faszerkezet. Sándorfy úgy vélte, hogy ez már az államalapítás korában keletkeztek, nem voltak nagy területűek. Ennek ellentmondanak a feltárások. Sopronban, Abaújváron, Borsodon is komoly ácsmunka volt, ezek pedig szélestalpú sáncok.

Nem fogadta el ezt a tipologizálást a szakma, az elnevezést azonban használja a szakma. A kérdés az volt, hogy volt-e a 10. századi MO-n várépítészet, a válasz nem, mert legkorábban a 10. század végén, de inkább a 11. század elején épültek. Nincs adat a 10. századra.

Kristó Gyula is így vélekedett, a 10. században a magyarság meglehetősen offenzív külpolitikát folytatott, a 11. században megfordult a helyzet.

A kialakult államnak szüksége volt centrumokra, a 11. századi építés mellett szól a hasonlóságuk is. 3-4 ha, elhelyezkedés, stb. nem elsősorban hadi céllal jöttek létre, hanem inkább központ jelleggel, közigazgatási, adószedési, katonai központokként jöttek létre.

Búzás Gergely 1044-es német támadáshoz köti a várak kiépülését, de ezt a régészeti leletek nem támasztják alá. A régészeti leletek azt bizonyítják, hogy a várakat nem egyszerre építették.

Bóna István próbálta meg tipologizálni a várakat. Vannak római eredetű várak, helyüket, szerkezetüket a római előzmények szabták meg, Sopronban így volt, Győr, Moson azonban nem így volt. Egyértelmű, hogy Győrben nem álltak római romok, amikor az ispáni vár épült, így nincs összefüggés.

A másik kategória a rácsszerkezetű várak: Gyöngyöspata, Borsod, Alpár. A rácsszerkezet egy alapozás, azonban nem önálló építési periódus, a rácsszerkezetű várakban a fa mérete ugyanakkora, mint a kazettás szerkezetes. Semmiképpen nem hasonlítható. Gyöngyöspatai vár előfordulhat, hogy huszita. Alpáron olyan kevés maradvány került elő, melyből nem lehet rekonstruálni. A Bács nemtudommi kuruc sánc. Ezekre tehát nem lehet alapozni. MO-n nem lehet kimutatni rácsszerkezetű várat kimutatni. Búzás Gergely szerint a rácsszerkezetesek a legkorábbiak.

Vörös sáncok: nem mesterségesen égették, hanem a rossz betöltés miatt meggyulladt a sánc, egy véletlen tűz vagy ostrom miatt. A sáncok véletlen tűz következtében égtek meg, ahol tűz érte a sáncokat, ott instabillá váltak, azért, mert nem olyan agyag minőségűek, mint amiből a téglát építik. Valószínűleg tapasztottak lehettek a sáncok, valószínű, hogy az ostrom lévén gyulladhattak meg, s a fa szerkezet mellett égett ki.

A sáncokba beépített fa és föld arány a tudatos kiégetést nem igazolja. A föld fa arány bizonyítja, hogy a várak nem tekinthetők föld-fa sáncoknak. Ezek a sáncok nem voltak földdel fedettek, a fa szerkezet szabadon állt. Mostani vélekedés, bizonyos szintig földdel feltöltött gerendavár. Ha földdel fedték volna el a sáncot, akkor nem állhatna függőlegesen. Nováki azt állította, hogy a várak építését a mindenkori földfelszínen kezdték el.

A várak szerepe: a magyar város szó a várból származik. Valószínűleg ezek voltak az államalapítás kori magyarság központjai. Német Péter szerint ezek voltak a legkorábbi városaink. Mindenféle rangú ember lakott itt. Rangos tárgyakat találtak, tehát a társadalmi ranglétre felső részén elhelyezkedők laktak itt, találtak egyszerű épületeket is, tehát ezek szegényebbek voltak.

A várak kereskedelmi és hadi utak mentén épültek először, kereskedők is megfordultak itt és kézművesek is éltek a várakban. Ezek tehát a korszak központjai voltak. Kubinyi szerint ezek preurbánus városok voltak, Kristó szerint ázsiai típusú nomád városok voltak. Van, aki azt mondja, hogy ezek nem városok, hanem ispáni udvarok. Tény, hogy ezek voltak az első központok 12. század Ibn Hajjan járt MO-n 78 várost mond, hogy van MO-n. Ib riszi? MO-n olyan városok vannak, melyek Bagdadhoz hasonlíthatók.

Német Péter: ezek voltak a legkorábbi városok, korábban azt mondta, hogy a várak maguk azonban nem voltak lakottak, csak hadi események alkalmából gyűlt ott össze a nép, az élet a váron kívül folyt. Az újabb eredmények ezt megcáfolják. Borsod pl. a 12. század végéig lakott volt.

Győrffy szerint a várak egy része a 10. században megépült, egy-egy nemzetségfő központja volt. Régészek egyértelműen megcáfolták a 10. századi várépítészetet, ahol meg lehet figyelni, hogy megelőzte valami a 11. századi várat (Borsod, Győr, Sopron), volt ott valami, egy nyílt színi település, de nem vár. Egy hatalmi központ lehetett ott, de nem volt vár. Borsodon a két központ azonos, de nincs közük egymáshoz.

Győrffy szerint az ispáni várak a tatárjáráskor elveszítették a jelentőségüket, a tatárjárás bizonyította be ezeknek az alkalmatlanságát. Bóna úgy vélte, hogy azok az ispáni várak élték túl a tatárjárást, melyekre kőfalat húztak. Az írásos adatok azt bizonyítják, hogy 13. század közepén megszűntek ezek a várak, sőt azt mutatják, hogy ezek a várak részt vettek a tatárjárásban.

1242. Februári levél. A magyar előkelők írták a pápának ezt a levelet, felsorolták azokat az erődítéseket, melyek a tatárok elleni védekezés központjai voltak. Említik Mosont, Sopront, Abaújvárt. Bóna félreértelmezése az, hogy a tatárok megtámadták Abaújvárt. Borsodról 1280-as évekből írásos források vannak, király mondja, hogy Mi várunk. Nem a tatárjárás szüntette meg ezeket a várakat.

A várak elhagyása nem amiatt történt, mert hadászatilag korszerűtlenek voltak, hanem más oka lehetett, pl. a 13. század gazdaság, társadalmi változásai.

Történelem II.

Könyves Kálmán (1095 – 1116) korában vált a magyar politika offenzívvá. Horvátország és Dalmácia meghódítását Kálmán fejezte be. A 12. század folyamán folyamatos háborúk előidézőjévé is vált.

Kálmán nyitott a pápaság felé, ekkor volt az invesztitúra harc. Szigorúan vette a papok nősülésével kapcsolatos szabályokat. 3 törvénykönyvet ismerünk, 2 világi törvényekkel, 1 egyházi törvényekkel.

Kálmán törvényei enyhébbek, mint Lászlóé. A letelepülés, a falusi életmód már előre haladott volt Kálmán idejében, a magántulajdon pedig már megszilárdult.

Megreformálta a bíráskodást, a lányrablást, nemi erőszakot, házasságtörést egyházi jogkörbe utalta. Boszorkányok pedig nincsenek! Ez a törvény felvilágosultnak számít. Kálmán volt az, aki László után törvénybe foglalta, hogy a temetkezés az egyházi épületek mellett legyen. Igazából ez csak II. Béla korában valósult meg, eddig használták a soros temetőket.

Álmos herceggel is hadakozott, Álmost és fiát, Bélát megvakítatta. Orosz hercegnő lett a felesége.

II. István követte őt a trónon. Folytatta a háborúzásait Dalmáciáért és a Szerémségért is. Több vereséges hadjáratot is vezetett. Nem volt sikeres az orosz belügyekbe való beavatkozás sem. Nem hódító szándékkal közeledtek a kijevi rusz fejedelemségei felé. Főurai egy ilyen oroszországi hadjárat alatt lázadtak fel. A kijevi szövetséges meghalt, így a főurak hazajöttek. II. István körülvette magát sok idegennel, pl. német földről jött lovagokkal, valamint besenyő testőrséggel.

Erre az időszakra tehető a besenyők legnagyobb arányú beáramlása Magyarországra. Az írásos forrásokból tudjuk, hogy Fehér megyében, Tolna megyében sokan telepedtek le. A 14. századig megőrizték a különállóságukat. Az elmúlt 20-25 évben próbálják elkülöníteni a régészek a besenyő emlékanyagot. Buzogány, szablya alapján lehet talán megkülönböztetni.

II. Istvánnak nem volt örököse, Vak Béla került trónra. A bosszú nem maradt el, fehérvári gyűlés, Kálmán párti főurakat lemészárolták. Vak Béla (II) balkáni tervei Szerbiára is kiterjedtek. Szerbia megpróbált függetlenedni a bizánciaktól.

II. Béla is beavatkozott az orosz fejedelmek hadakozásába. Eddig követhetjük a soros temetőket. Tehát eddigre kialakulhatott minimális plébánia hálózat.

Igazából nem ismerünk 12. századi templomokat. II. Géza követte őt a trónon. Folytatódtak az orosz és bizánci konfliktusok, illetve állandósultak. Erre az időszakra tehető (12. század közepe) egy nagyon jelentős bevándorlás: flamand, vallon, olasz, sváb telepesek érkeztek. Szerepük volt a magyar városok kialakulásában. A várossá szerveződést annyiban segítették ezek a bevándorlók, hogy adóját pénzben váltotta meg, valamint hospes jogot kapott. Többféle területről érkeztek. Az ország a területéhez képest gyéren lakott volt, 7 fő/km^2. A külföldről érkezett telepeseknek még annyira sem lehet elkülöníteni az emlékanyagát. Ők is keresztények voltak, ezért nem nagyon lehet megkülönböztetni. Mezőgazdasági eszközöket lehet esetleg elkülöníteni: kapa, szőlőmetsző kés, lóvakaró, azonban ez nem bizonyítható. Az előkelő lovagok a királyi hadsereget növelték.

A keletről jött népek a könnyű lovasságot alkották. 1150-1153 között Abu Hani – azt írja, hogy 78 város volt MO-n. Ezt a történészek vármegyének értik. Azt is írja, hogy minden városban hozzá tartozó erőd és major van. Magyarországról azt is írta, hogy egyike azon országoknak, ahol a legjobb és legkönnyebb az élet.

Freisingi Ottó: elismerte, hogy a királynak mindenki engedelmeskedik, nagy hatalma van (nem veret pénzt senki a királyon kívül). Azt írja, hogy 70 grófság volt az országban. Ezek az adatok arra a következtetésre jutatta a történészeket, hogy 70-72 vármegye lehetett.

III. István követte őt a trónon. László és István is bizánci segítséggel került trónra. Végül III. István maradt a trónon. Bizánciak célja nem csak a dalmáciai területek visszafoglalása volt, hanem MO hűbéressé tétele. Nyugatról Német Római Birodalom, délről Bizánci birodalom, a pápa sem minket támogatott haderejével. A 12. századi politikai helyzet következménye, hogy III. István testvére, III. Béla Bizáncba került, s ott nevelkedett, mint Bizánci trónörökös.

Örököse született a bizánci császárnak, megfosztották a jegyességtől (bizánci császár lánya). Béla visszatért a trónra, Lukács esztergomi érsek nem volt hajlandó megkoronázni. Ez István idejében alakult ki, az számított törvényes uralkodónak, akit az esztergomi érsek koronázott meg. Az ellenállás oka az volt, hogy féltek attól, hogy Bizánc alá hajtja az országot.

A legjelentősebb uralkodó volt a 12. században. Sok minden fűződik a nevéhez: összeíratta a királyi birtokok jövedelmeit. Ő az utolsó az Árpád-házi királyok közül, aki úgy birtokolta a földbirtokokat, ahogy azt István létrehozta.

Ő kezdte el eladományozni a királyi birtokokat, akár egy egész vármegyét is. A bizánci követeléseket próbálta hárítani, nyugat felé nyitott, ekkor kezdődött MO-n a gótikus stílus kialakulása. Felesége a francia király húga volt. Elfoglalta Halicsot, egyértelmű a hódító szándék.

Ő kezdeményezte László király szentté avatását, ebből az időből származik a halotti beszéd, valószínűleg Boldván írták. Anonymusi gesta is ekkor készülhetett. Régészeti szempontból ez az időszak, amikor megjelenik a fehérre égő agyagból készített edények. Megjelenik egy másféle sarló típus, a kapák, a lóvakarók, patkók. A ló fogatolása is megváltozott, más típusú állatok kellenek igás és más nyerges állatnak is. III. Béla keresztes háborúra készült.

András és Imre is Béla fia volt, háború dúlt köztük. Aranybulla ekkor keletkezett, a Werbőczy féle hármas könyv. A királyi birtokok eladományozása miatt sok jövedelem esett ki, ekkor vezette be a kamara hasznát. Amikor András a szent földön volt, a lázadó urak egy csoportja arra hivatkozva, hogy Gertrúd és az idegen eredetű főurak rátelepedtek az országra megölték feleségét.

IV. Béla uralkodása alatt következett be a Tatárjárás. A pusztítás valódi mértékét nem tudjuk. Mai történészi álláspont szerint nem volt ez akkor törés az ország életében. Nem jelent korszakhatárt a település esetében, nem alakultak teljesen át a falu szerkezetek. A vár építészet sem alakult át. A tatárok által elpusztított falvakat már ástak ki. Az Alföldön a települések 60% esett a tatár dúlás alá, a Dunántúlon ez 0-40%. A 13. század közepén sem volt a népsűrűség túl nagy. Növekedett ugyan a népesség, de még mindig 10-15 fő volt

Sziléziát és Lengyelországot is megtámadták MO-val együtt a tatárok. A belpolitikai helyzet feszült volt: 1235-ben megbosszulta az anyja halálát, elkezdte visszaszedegetni az apja által visszaszerzett birtokokat, vissza akarta állítani a III. Béla idejében lévő birtokokat. Voltak erőszakos lépései is: királyi tanácsból kidobatta, összetörette a székeket. A bíráskodást megpróbálta megreformálni. A zúgolódást fokozta az, hogy befogadta a kunokat. A kunok sok konfliktust okoztak, mivel nagyállattartók voltak.

Rogerius szerint 40 000 család érkezett, ez kb. 200 000 embert jelent. A király mindig a kunokat pártolta a magyarokkal szemben, ez felháborodást váltott ki.

A tatárok 1241 márciusában áttörtek a Kárpátok hágóin.

Megérkezett Frigyes osztrák herceg egy katonai kísérettel, és Pesten elkezdett randalírozni. Neki tulajdonítják Kötöny lemészárlását. Ezután ő elvonult, a kunok kivonultak az országból. A tatárok pedig megérkeztek a Sajóhoz.

A muhi csata nem pont a falu mellett volt, hanem a Sajó mentén volt. IV. Béla menekült, Pestre érkezett, nem volt semmiféle erődítése, akkor próbáltak valami palánkot összehozni. A tatárok felgyújtották a palánkot. A tatárok Esztergomnál ostromot hajtottak végre, csak a várost tudták elpusztítani, a várba nem jutottak be. Tudtak ostromolni, voltak ostromgépeik, de nem szívesen tették.

Csak akkor keltek át a Dunán, amikor az befagyott. Ezalatt IV. Béla menekült, Frigyes osztrák herceg elvette a koronát, Sopront, Győrt, Mosont át kellett adni Frigyesnek, Trau várába menekült. 1242-ben a tatárok távoztak. Amikor Béla visszatért meglehetősen rossz állapotok voltak.

Rogerius, Spalatoi Tamás visszaemlékezéseit hitelesnek gondolják. Régészetileg tanulmányozható: elpusztult települések, a kunok emlékanyaga, mely 13. század második feléhez kapcsolható (tatárjárás után). A kunok régészeti emlékanyagának kutatása nem nyúlik túl messzire vissza. A legelső generációk emlékanyaga nehezen kutatható, amit most tudunk, az a 14. század első fele.

Csengelén egy sír – hitelesen feltárt (Horváth Ferenc) Kun kép a kötet címe, amiben van erről szó. Ez egy vezető lehetett, páncélingben, sisakban, hátas lovával együtt temették el, vezető lehetett. Biztos, hogy pogány volt, volt ott korábban magyar település, aminek volt temploma.

Várépítészet is tanulmányozható – kővár építészet fellendül. Ebben az időszakban minden erejével támogatja a király a főurakat, visszaadja a területeket, támogatja a várépítést. Lehet tanulmányozni azt is, hogy ekkor kezd el elterjedni a gótika (ötvöstárgyak), erre az időre keltezhetők, az első gótikus jellegű falusi templomok. A gótika fokozatos térhódítása ellenére a román stílus fennmaradása is megfigyelhető. Buda fővárossá válása is régészeti módszerekkel tanulmányozható. Magaslati helyen menedék alapítása volt a cél. 50 év alatt Buda az első várossá vált, az Anjouk uralkodása alatt már kereskedelmi központ is volt.

2007-es katalógus – Tatárjárás, ebben lehet tanulmányozni az elpusztult településeket. A kincsleleteket is lehet tanulmányozni (nem csak pénz, ékszer, vas eszköz). A mezőgazdaság változása is ezen keresztül érzékelhető.

Tanulmányozható a kereskedelmi kapcsolat: limogesi áruk megjelenése. A tatárjáráskor elpusztult kegytárgyak, liturgikus tárgyak pótlása szükségessé vált. Megfigyelhető, hogy a hazai iparosok is kezdtek ilyeneket készíteni. A fegyverek változása is megfigyelhető. A könnyűfegyverzet a kun, besenyő, úzok fegyverzete – láncpáncél töredékek kerültek elő. A 11. század végén, 12. század elején drága volt a páncél, egy évszázad alatt annyit fejlődött a hadiipar, hogy ez a láncpáncél általános lehetett. A tatárjárás idején már megjelennek a vállpáncélok, mellet védő, illetve lamellás (vas lemezekből készített) páncélok.

Béla tartott a mongolok újabb támadásától. Elsősorban az elnéptelenedett várbirtokokat adományozta.

Telepesek hívott külföldről (Buda megalapítása is német telepesekkel történt), szabad költözést tett lehetővé. Ő maga is arra kényszerült, hogy a jövedelmet pótolja, ezt a regálékkal és a monopóliumokkal próbálta pótolni. IV. Béla fia, István már az apja életében háborúzott az apjával, mindenáron ő akart lenni a király. Amikor trónra került 2 évig volt a trónon. Kun László (IV) követte őt, a nyugatiakkal kiegyezett, visszaszerezte Frigyestől a koronát, illetve a vármegyéket.

Kun László nem volt energikus uralkodó, megerősödtek a főúri csoportok, magukhoz ragadták a hatalmat. Részt vett a Morvamezei csatában, igyekezett megőrizni a trónját, illetve osztrák területeket megszerezni. Kun testőrségében jobban bízott, mint a magyar főurakban. Ebben az időben a társadalmi változások jelentősek voltak. Az Aranybulla szabályozása mellett kezdett kialakulni a középnemesség.

A 13. század második fele, 14. század elejében felbomlanak a vármegyék, az ispáni várak jó része elveszíti a hatalmát. Kezdenek kialakulni a MO-i városok. A piachálózat is ekkor változik meg. A keleti piacok lezáródnak a tatárok miatt, nyugat felé orientálódnak. A betelepülők révén fellendül a bányászat – királyi regálék. III. András volt az utolsó, aki férfiágon elnyerhette a magyar trónt. Rövid ideig uralkodott, a társadalmi, gazdasági változások nehézzé tették uralkodását.

Szűcs Jenő: az átalakulások a tatárjárás előtt megkezdődtek. Voltak olyan folyamatok, melyeket a tatárjárás felerősített: birtokadományozás. Jelentős népmozgások indultak meg, ezek gazdasági fejlődést indítottak. Felbomlott a királyi birtokszervezett, megváltozott a megyeszerkezet, kialakult a nemesi megye. Átalakult a közigazgatás, a nyugati típusú városok kialakulása megkezdődött.

Ispáni várak, kisvárak, kővárak

Patai Pál figyelt fel arra, hogy kisméretű földvárak helyezkednek el. Börzsöny hegység, Gödöllő, Mátra, Vas, Zala, Sopron megyékben folytatott topográfiai munkák során.

Önálló vártípus-e, vagy egyszerűen csak földvárnak kell tekinteni? A kisvár egy kompromisszum eredménye (korai feudális magánvárak, történelem nélküli várak, lakótornyok). Sokan azt is vitatják, hogy ezek várak voltak-e. Mi lehet az a kifejezés, ami ezekre vonatkozik az oklevelekből? Nehezíti az elnevezést az is, hogy különféle technikával készültek.

Sáncból és árokból állnak, gyakran van épület, mely sokféle anyagból készült, s ezeket kerítés veszi körül. Síkságon, dombvidéken, hegyvidéken is megtalálhatók, kihasználják a terep adta lehetőséget.

Településhez való viszony:

1. falvak közelében, vagy a falvakban helyezkednek el, nincs szintkülönbség.
2. Település közelében, magaslati helyen építették fel őket.
3. Lakott helyektől távol, nehezen megközelíthető helyeken, magasan vannak.

Legkorábbiak, melyek a településeken belül vannak.

Miklós Zsuzsa szerint tipológiai alapon nem lehet meghatározni a korát, ásatni kell. A síkvidéken inkább négyzetes, vagy kör alakú, a dombos, hegyes területeken a terephez alkalmazkodik a vár.

Törekedtek a kör alakra, illetve az oválisra. Többnyire egyrészesek a várak, előfordulnak 2-3 részesek is. Ásatás nélkül nehéz eldönteni, hogy mikor keletkeztek. Gyakran légi felvételek, földmérések, terepbejárások során fedezik fel őket, ásatás nem volt.

Erődítés: árok, az árokból kidobott földből sánc.

Gyakori, hogy egy nagyobb hegyvonulatnak lefaragják azokat a részeit, melyek megmászhatók. Ezek a legegyszerűbb erődítési formák. Előfordul a tégla, vagy kő erődítő fal.

Közös jellemző, hogy ezek kis alapterületűek 200-1500 m²

Lakóépületek: kerek vagy négyszögletes kis alapterületű, torony szerű építmények. Kutatásuk nehéz, csak azok nyomát lehet megtalálni, melyek kőből vagy téglából épültek. Felsőzsolcán fa épület nyomait találták meg. Nehezen állapítható meg a rendeltetés Feld István szerint lakótornyok voltak.

Ahol kő volt, ott kőből építkeztek, ahol nem volt ott inkább fából. Az építőanyagot az határozta meg, hogy aki építette annak mennyire volt pénze. Leleteket nem lehetett találni a várak területén, abban az esetben, ha kerülnek elő leletek, de nem nagy számban, tehát mentsvár volt, ahova vissza lehetett vonulni.

Vannak olyan várak is, melyben sok és színvonalas leletanyag. Csak akkor lehet keltezni, ha a várban is van ásatás. Nincsenek írásos források. Történészek különféleképpen vélekednek erről.

Fügedi Erika szerint 13. században ezek idejét múlta várak voltak, nem laktak bennük.

Engel Pál azt mondta, hogy azért nem szerepelnek az írásos forrásokban, mert az Árpád-kori és késő középkori vár és a hozzá tartozó uralom mást jelent. A földhöz tartozott egy vár az Árpád-korban, ez természetes lehetett az akkor íróknak.

Kubinyi is egyetért azzal, hogy a két fogalom nem fedi egymást. Miklós Zsuzsa szerint vannak habarcsos anyagból épült várak a 12. században is. Valószínű, hogy a 12. században már épültek habarcsos kőfalak. Magánváraknak tartja a kutatók többsége.

Valószínűnek látszik a méret, erődítési rendszer, lakóépület miatt, hogy egy-egy birtokos család központja lehetett. Volt, amelyikben rangos leletek fordulnak elő. Vannak olyan ékszerek, melyet a 13. századi tatárjárással összefüggésbe hozható kincsleltekben találhatunk meg.

A következő vita az lett, hogy a királyi servienseké lehetett-e ez a vár. Miklós Zsuzsa szerint a báróké is lehetett, mert melyekről írásos forrás van, az azt bizonyítja, hogy a társadalomban magas helyet betöltő emberek tulajdona volt. 11-12. században is voltak olyan nagybirtokosok, akik megengedhették maguknak a várépítést a régészeti források alapján. A történészek szerint III. Béla, II. András idejéig nem volt olyan réteg, aki várat építhetett.

Miklós Zsuzsa foglalkozott a legtöbbet ezzel a vártípussal.

Dombóvár- Szigeterdő – Mély árok veszi körül, kifelé a sánc. A dombok egy része természetes, más része mesterséges, ennek a neve motte. Sándorfi György érdeme, hogy ő felfedezte ezek MO-i létét. Franciaországban is a 11. század közepétől mutathatók ki habarcsos kőfalak. Az épület 10×10-es méretű épület, belülről 5×5 méteres – téglából készült épület lehetett. Volt a kis torony, körülötte két részben az erődítmény, a sánc és az árok, esetleg egy palánk vette körül a várat. Az előkerült leletek alapján voltak ezen a területen a 10-11. században is nyílt színi objektumok.

Maga a vár a 13. században épült, egyike azoknak, mely hosszú időn keresztül fennmaradt. A legtöbb a 14. század közepéig élt maximum. Ez a társadalmi változásokkal összhangban van. Megnő a királyi serviensek száma, építenek maguknak egy erődített lakóhelyet, ezeknek a nemeseknek egy része mégis lesüllyedt. Azok a várak, melyek megmaradtak, s tovább épültek, azoknak a tulajdonosai is megmaradtak.

Murga-Sánc Wosinszky Mór felmérése. Kihasználták a természeti adottságokat. Volt egy plató, kivágtak két árkot. Volt a várbelsőben ásatás. Előkerült egy lakó részlet a várbelsőben, mely egy kis épület maradványa, a leletek 13. századiak. Rövid életű vár lehetett, vagy csak mentsvár volt.

Váralja – Várfő: egy völgyből kiemelkedő dombot erődítettek meg, vettek körbe sáncokkal, a dombnak két oldalát lefaragták, meredekebbé próbálták tenni. Kisméretű épület volt a közepén, ezt körbevették. A torony körül tároló gödröket és gazdasági épületeket találtak. 12. század második felében épült. Valami támadás okozta a pusztulását, ez után már nem építették újra.

Cserépvár (Bükk déli lába): Palánk nyomaira bukkantak, a 13. század második felében hozták létre, a 16. században is funkcionált. Kitakarították a vár belsejét, ezzel elpusztították a régi vár nagy részét. A harmadik típusba tartozik, lakóterülettől távol, magasan építették fel. Látni nem lehetett a fő közlekedési utakat. Cserép falu létezett, maximum a földesúr a falut látta.

Az Árpád korban 11-13. században kétféle vártípus épült, a 13. századtól épültek nagy igazi kővárak is.

Kővárak

18. században kezdődött a várak kutatása.

19. században művészettörténeti kutatás kezdődött. 1870-es években vár restaurálásokat végeztek. Vajdahunyadi vár volt az első.

Első vár ásatás Bácson volt Henszlmann Imre 1870. Miskovszky Viktor Hernád völgy, Kassa környéke várait felmérte, lerajzolta. Sokáig az ő munkáit követték.

Czobor Béla 1877-ben határozta meg a vár fogalmát, ez a közelmúltig élt a magyar kutatásban – hadi építményeknek tartotta a várakat. Nem gondolt a várak egyéb szerepére sem. 20-25 éve próbálják más aspektusból megközelíteni a várakat. Ez a felfogás visszavetette a középkori vár kutatást.

Czobor mondta, hogy már a tatárjárás előtt is épültek kővárak. Ezt azonban nem vették figyelembe a kutatók – azt mondták, hogy kővár csak a tatárjárás után épülhetett. 1905-ben Könyöki német mintára készített egy vártörténeti kézikönyvet. Foglalkozott olyannal, hogy mekkora volt a várak száma, nagysága. Fügedi Erik megpróbálta meghatározni, hogy az Anjou korban hány vár volt MO-n. A 20. század elején Sós Elemér munkásságát kell kiemelni. Az ő munkáját kritikával kell kezelni, de sok fontos adat van benne. Az első világháború után csökkent a várkutatás.

A mai Magyarország területén a 30-as években indult újra a várkutatás. Varjú szerkesztett egy képes könyvet. Ritkák voltak a várásatások. (Visegrád, Esztergom, Solymár a két világháború között). A várakat nem régészeti, hanem művészettörténeti szempontból kutatták. Ezt csak a háborúk után kezdték el a régészek ásni. Egy várásatás anyag sincs teljesen feldolgozva. Nincs teljesen feltárt vár sem. Nincs komplex kutatás.

Katonai védekezésre többféle épület alkalmas:

• Vár (építésnél a lakájosság nem játszik szerepet, védhetőségre helyezik a hangsúlyt),
• Várkastély: jelentős védelmi szempont, lakájosság.
• Erődített lakóház: árokkal, sánccal próbálják védhetővé tenni a lakájos házat,
• torony: lakóhely típus védelmi erődítésekkel.
• Védhető egy fallal körülvett város is.
• Egy erődített templom is védhető, ez a késő középkorban jellemző inkább.
• A kolostorokat is ebben az időszakban erődítették.

Az építmény milyenségét meghatározza a funkciója. Állandó lakóhelynél fontos, hogy megfelelően lehessen védeni, de kényelmes is legyen valamennyire. Az erőd fogalom újkori és katonai jellegű. Vár és erőd nem szinonima.

Gerő László 1955-ben jelent meg a munkája, melyben kifejezetten a várak védelmi funkciójára támaszkodva osztotta őket típusokba.

• Lakótornyok: városainkban – Sopronban volt több lakótorony.
• Belső váras tornyok
• Külső váras tornyok
• Bástyás várak

Csorba Csaba, Feld István bírálta ezt a felosztást. Csorba szerint az ostrom és védelem szerinti kategorizálást nem lehet általánosítani, mert a váraknál nem lehet felfedezni ilyen egyenes vonalú fejlődést.

A várkutatók igyekeznek a leletanyag alapján meghatározni a várak korát. 20-25 évvel ezelőtt a Gerő féle felosztás szerint sorolták be a várakat. A várakat tervásatásban kell ásatni. Több szempontból kell vizsgálni őket: régészeti, művészettörténeti szempontból. Figyelni kell a szerepükre (gazdasági központ, reprezentatív cél, lakóhely). Kormeghatározás régészeti adatokra és forrásokra kell alapozni.

A tatárjárás előtt épült Léka és Fülek vára: Mindkettő szerepel az 1242-es levelében, melyet a magyarok a pápához írtak, hogy segítse meg őket a tatárokkal szemben. Valószínűleg magánvárak voltak, de nem tudjuk, hogy ki építette.

Fülek várát Éry dolgozta fel. Szlovákiában van, a török korban is funkcionáltak. Füleket elfoglalták a törökök, onnan kezdték el sarcolni az egész északkeleti vidéket. A 16. századig fennállt.

Léka – Burgerland – több évszázadon keresztül építették, alakították. Volt feltárás, de ennek sem készült el a publikációja. Látszik, hogy kisebb magaslat, erődítették, körbe vizes árok. Batthyány laktak benne.

Szepesi vár – 11-12. században volt előzménye a várnak. A mai vár a 13. században épült. A vár első része a tatárjárás előtt készült, van román kori torony, illetve román kori palota is. Első formájában a szepesi ispán vára lehetett – a történeti forrásokban a 13. században már magánkézben volt.

Füzér – tatárjárás előtt kezdett épülni, 1235-ös oklevélből nem derül ki, hogy akkor vagy azt megelőzően épült-e. Lakott területtől távol, magas hegy tetején. 40×70 m-es plató – a kápolnát a 16. század elején építették. Kisméretű gyalog kapuja van.

Somoskő – hosszú időn keresztül használt, átépített magánvár. Torony a legkorábbi része, ehhez építettek hozzá. Magas helyen, a falutól távol.

Visegrád

Tudjuk, hogy királyi építkezés – Mária királynő eladta az ékszereit (IV. Béla felesége), hogy megépíthessék a várat. A Dunakanyar fölött magas hegyen – két részletből áll. Salamon torony épült hamarabb. Az a célja, hogy lezárja az utat. Tatárjárás után épült. A felsővárnál fontos szempont volt a minél jobb védhetőség. Hosszú időn keresztül használták, építették.

Simontornya

Ez egyike azon váraknak, melyek kisvárként épültek. Kis torony épült erődítve – birtokos család rezidenciája volt, 13. században épült, 16. században is használták. A torony körül volt véve egy kerítő fallal, majd folyamatosan építettek hozzá.

Márévár

Korai magánvár – tatárjárás után épült, egyszerű vártípus. Ovális alakzatot követő várfal, benne picike palota.

Iparrégészet

Pulszky fogalmazta meg azt, hogy a magyarok nomádok voltak – hódítok voltak, nem iparosok, nem rendelkeztek kézművességgel.

A XIX. században gyakran összetévesztették a vas és a bronz darabokat. A kommunizmus alatt MO a vas és az acél országa lett – kohászati kutatások.

1854-ből származik már kohászati hír. A Felvidék a vasművesség központja volt. 1869-ből egy salak lelőhely említése származik. A század végéről, Szepesről is vannak ilyen adatok. Vegyi vizsgálat alá vetették ezeket, megkezdődtek a kohászattörténeti kutatások.

Ócsa, Bereg, Garam völgye. Erdélyből 1850-ből Hunyad megyében salak maradványokat találtak. 1895-ben egy kohót találtak ezt in situ kiemelték, bemutatták a milleneumi kiállításon.

A vasbányát római korinak minősítették, a kohót 9. századinak. Ismertek voltak a Nyugat Dunántúli lelőhelyek is az 1870-es évektől Kőszeg, Harka, Burgenlandi területek. A koruk ekkor még nem volt tisztázott.

Nováki Gyula munkásságával kezdődtek a vas vidék kutatások a nyugat-Dunántúlon. Megalakult a központi kohászati múzeum, 1956 kohászattörténeti bizottság.

Ma már csak Gömöri János tevékenykedik ebben a témában. A bizottság feladata az volt, hogy terepbejárásokat végezzen, gyűjtse a salak leleteket.

Az ötvenes években két alapvető kohó típust ismertek meg – imolai típusú kohó – az aggteleki hegységben volt Imola, a másik típus a nyugat-dunántúli – vasvári típus.

Az újabb kutatás finomított ezen. 6 kohótípus:

1. Avar típus – késő avar kori leletekkel keltezett területen, elsősorban a Dunántúlon fordul elő. Fúvókát alkalmaztak, a salak kifolyt a kohóból. agyag
2. Nemeskéri típusú – késő avar kor ez is, vannak 10. századiak is. Különbözik az előzőtől az alja van lesüllyesztve, zárt mellel van, fúvócső. agyag
3. Nemeskéri típus kő változata.
4. Fajszi típus – zárt mellel olvasztottak benne, kifolyik a salak.
5. Imolai típusú kohó: teljességgel földbe vájták, a medencéje hátrafelé rejt, nem volt mellfalazata, fúvókát alkalmaztak, a salak nem folyt ki. Az egész országban elterjedt.
6. Vasvári típus – földfelszínen álló, műhelygödör hosszabbik oldalán – kifolyik ezekből is a salak.

Imolai: földbevájt a kohó és a műhely is. A műhely gödör rövidebb oldalába van beásva a kohó, vízfolyás mentén, lakott résztől távolabb helyezkedett elő. Trizsen feltárt műhelyt néztünk.

Általában 70 cm magasak voltak, kúp formájúak, mellnyílásuk elég nagy, előtte lehet látni a tönkrement kohókat. Salaklepény vagy medve – nem folyik ki a salak, ezt úgy kellett kifeszegetni a következő olvasztás előtt. Az olvasztás 1000-1200 fokon volt, a vas nem olvadt meg teljesen, üvegszerű lett az anyag.

Az első kohóolvasztásokat a 60-as években végezték, majd hosszú időre megszakadtak. Ezekből a próbaolvasztásokból tudjuk, hogy hogyan működtek a buca kemencék, de ez nem minden ponton világos.

Az érc és a faszén aránya az 1:225-höz. A faszenet felülről, ércet mellnyílásról raktak, az olvasztás során keletkező gázok előredukálták a vasat. A fújtató 7-10 l lehetett. A fúvócsövek méretéből, illetve Gömöri talált bőr és fa maradványokat.

Nagy vastartalmú és porózus ércet használtak, de nem törték porrá, mert azt nem tudták hasznosítani.

Bodrogkői fúvóka – műhelyből került elő, rovásírásos felirat van rajta. „Apától anyának” vagy valami fohászkodás.

A Kárpát-medence ismert vasvidékei – nyugat-Dunántúl jobban kutatott Gömöri itt kutat. Gyepvasérc – felszín közelében lehet megtalálni. Másik vasvidék az ÉK-MO-i vasvidék. Az Árpád-korban rudabányai vasércet kohósították, az Anjou korban a gömör szepesi érchegységben található vasércet kohósították. Volt vizsgálat a borsodi vasakról, de ott nem a gyepvasércet használtak.

Gömöri szerint a felszínhez közel voltak a „bányák” – 2-3 m mélyen volt. A vasércet a bányászat után apró darabokra törték, a földet lemosták róla, ezért kellett a patak, kisebb nagyobb távolságokra szállították, még apróbb darabokra törték, majd pörkölték. Gömöri talált ércpörkölő gödröt – megégett az oldala, alja, alul ércmaradvány van.

Az olvasztás:

10-12 órás fújtatás után elkészült a vasbuca, amely 1000-1200 fokon égett, rendkívüli vastartalmú salak volt. Hosszadalmas művelet után 2 kg-i vasat nyertek, ez ekkor még nem volt alkalmas az eszközök készítésére, újrahevítették nyílt tűzön, majd kovácsolással verték ki belőle a salakot.

Rudabányai vasérc – piros

Sinvas – singvas – arasznyi darabok, ezeket szállították. Ami kifolyik a kohókból féreg szerű.

Kovácssalak – amikor a vasbucát újra hevítik és kikovácsolják a vasból a salakot. Nem ismerték az acélt ebben az időszakban, tudtak acélozni.

A kovácssalakot nem biztos, hogy megismerjük, a kovácsolás nyomai meglátszanak a salakon.

Nem használnak meszet, nagy kohasav tartalmú ércet tudtak kohósítani hematitos és limonitos vasércek fordulnak elő.

A kovács tűzhelyek általában településeken vannak, a kohásztelep távol a településtől. Rendszerint kővel körülpakolt kisebb gödör a tűzhely.

A kohósításhoz felhasznált anyagok a kocsányos és kocsánytalan tölgyek. Van ahol találtak szén égető boksát a telepek közelében, nehéz felismerni. 2-3 m átmérőjűek.

Kísérleti olvasztások már a XIX. században is voltak, újabban Sopronban, nemeskéri típusú kohókban

1 tonna ércből 100-150 kg vasat. 2 kg vasból maximum 3-4 eszközt lehetett készíteni. Hosszú és lassú folyamat volt a vasfeldolgozás, nagyon ritka az ásatásokon a vastárgy, a törött tárgyakat is újraolvasztották. Rendkívüli értéke volt. Tatárjárásnál is nem csak pénz eszközöket, hanem vasat is elrejtettek.

Az egész Árpád-korban voltak eke társulások – egy eke nem egy családé volt, hanem 4-5 családé. Nagyon drága volt az eke vas. Akkor van esély találni, ha hirtelen hagyták el a települést.

Acélozás: anyagában tudták acélozni a tárgyakat. Nagy széntartalmú anyagokat – csont, szaru – izzítottak, ebbe belehelyezték a vastárgyat, amikor felizzott akkor kovácsolták tovább.

Nádolás – acélozott szalagot forrasztottak a tárgyra. Az ekevasnál fontos volt, hogy az éle kemény legyen.

A sink-sinvasak arasznyiak voltak, általában 60 cm hosszú sin vasból 1-2 kapát, 1 fejszét tudtak készíteni.

A salak, kohó lelőhelyek és a helynevek alapján következtettek az Árpád-kori központokra. Dunántúlon és Ózd környékén van egy-egy Vasvár nevű település. Ezt a két vasvárt tekintették a vaskohászat/feldolgozás központjának. Hekenász Gusztáv szerint királyi, fejedelmi irányítás alatt állhatott a vaskohászat. Erről azonban nincs írásos adat. Az írásos források teljességgel hiányoznak az Árpád-korban, csak a 14. századtól vannak adataink. Gömör-Szepes mélyművelésű bányák voltak már.

Téglaégetők

Kevés adat van téglaégetőkről 10-15 lelőhely és kb. ennyi kemence ismert. Hasonlóan a vaskohókhoz településektől távol, víz partján helyezkednek el. Tűzveszélyes volt, agyagra is szükség volt – víz. Több esetben sikerült azonosítani, hogy minek az építésére építették a téglaégetőt. A templomok téglából épültek.

A középkori téglaégetőt földbe ásták, s sokkal kisebb méretűek mint a rómaiak, nem rendelkeznek rostéllyal. 2-5 tűzcsatornájuk van, rendszerint téglából épített rostély is lehetett.

Tűztér alul, égetőtér felül, itt volt a kiégetendő tégla.

Általában nyers téglából készítették el a rostélyt, ez a kiégetés során kiégett, s fel tudták használni. Nem volt állandó boltozatuk sem, hanem azt is a kiégetendő téglából készítették el. Csongrádi x alakú fűtőjárat. Nem csak épített égetőkemencék voltak, hanem boksakemencék.

A boksakemence: kicsi gödör, ezt betüzelték, s téglából építették meg a kemencét, majd ezt betapasztották valamivel. Doboz faluhelyen tárt fel Kovalovszky Júlia – erősen átégett volt az alja, betöltésben tégla töredékek.

Csongrádi, Dömösi, Békéscsabai, Hajdúszoboszló állandó ilyen égető volt. A legkisebb kemencék 6-8 m2, közepes 16-19 m2, a legnagyobbak 29-33 m2. Általában kevés a korhatározó lelet is. 12-13. századra keltezik a dömösit, hetényit, 13. századra a hajdúszoboszlóit és a csongrádit.

1743-as leírás van a téglaégetésről, ez szerint 3 helyett 5 napig tartott a téglaégetés, ez függött a mennyiségtől. Az első két napban csak melegítették, szárították a téglát 120 fok körül kezdődik az égetés 200 valameddig mentek fel, ez után 1000 fok körüli hőmérsékletre próbáltak felmenni, amikor fehéren izzott a tűz, akkor betapasztották a rést, ahonnan bedobták a tüzelőt. Hagyták kiégni, kihűlni a kemencét. A téglák nem egyformán égtek ki, ez a törésfelületen látszik. A lehűlésre 8 napot hagytak, ez után szedték szét a kemencét.

Mészégető

Visegrád-Várkert: az egyik legújabban előkerült mészégető. Nem könnyű ezt sem felismerni. Két lyuk, lehet benne mésztöredék, mészkődarab. A felszíntől 30-40 cm mélységben került elő 230-240 cm mély gödör volt, volt neki egy padkája, előtere. Szükség van égető és tűztérre. Épített rostélyt nem találtak. A kemence alján faszenes hamus nyomok voltak.

A padkán különféle még félig, vagy ki nem égett mészkődarabokat találtak. Árpád-korra lehet keltezni, általában ebben a korszakban a padkás mészégető kemencéket lehet megtalálni. Széltől védett helyen építették őket. Gondos munkával készítették el, a kiégetendő kövekből rakták meg a boltozatot, majd agyaggal tapasztották le.

Néprajzi adatok: két gyakorlott mester 1 nap alatt tudta elkészíteni a kemencét. 900-1000 fokon kellett tartani a kemencét 3-4 napig égettek, ennek során a mészkő 40%-ot veszít a súlyából 150-200 mázsa kőből 90-120 mázsa mész nyerhető. Az égetett mész szállítása miatt volt szükség arra, hogy közel építsék a helyhez a kemencét – ha víz éri megköt.

Mohács, Nyék, Pókaszepe, Sárospatak, Túrfej, Visegrád – itt találtak.

Bronzolvasztó kemence

Egy van MO-n. Árpád-kori házba volt beásva Visegrád, szabadban álló kemencéhez hasonlít az alakja. Padka alakú kemence, vese vagy szív alakú előtér gödör.

Az különbözteti meg a bronzolvasztót, hogy latin kereszt alakú agyagból épített rostély volt. A rostélyon megtalálták az öntőtégely darabjait. Nem találtak fúvócsöveket, feltehető, hogy nem volt teljesen beboltozva a kemence.

Visegrádit földbe vájták, méretében és típusában teljességgel megegyeznek, hasonló célokat szolgáltak. Nem kerültek elő öntőminta töredékek. Feltehető, hogy kisebb tárgyakat készítettek.

Bronz és harangöntő műhely Esztergom Kovácsiból, Feldebrőből került elő. Zalavárról harangköpenyt ismerünk.

Fazekas kemence

10-13. században használt fazekas kemencékről 30 lelőhelyről van tudomásunk 50 valahány objektum. Több lelőhelyen előfordult, hogy nem egy, hanem több kemencét tártak fel. 10. századra keltezhetően biztosan nem ismerünk kemencét – boksakemence.

A legelső rostélyos Hács-Béndekpusztán került elő. Függőleges osztatú fazekas kemence. Alul tűztér, rostély választja el az égető tértől. Nincs különbség az Árpád-kori és a kelta fazekas gödrök között. A kisebbiknél elpusztult a rostély, agyag támaszt építettek, a kemence két szélére támaszkodva építették meg a rostélyt. A kemence kerületét körbevették botokból álló ráccsal 3-4 cm, a botokat beleszúrták, így hozták létre a rostélyt.

Viták vannak arról, hogy be voltak e boltozva, vagy nem. Egyes vélekedések szerint minden esetben újra boltozták, mások szerint kis rakodó nyílás volt a kemence tetején, ahol berakták az edényeket. A fazekas műhelyek a települések szélén, víz partján helyezkednek el. Okok ugyanaz, mint előzőeknél, agyag miatt.

Nincs adat arról, hogy mennyi lehetett a tényleges számuk az Árpád-kori kemencéknek. Oxidációs, redukációs, neutrális égetés volt ismeretes. Ez lehetett tudatos is, illetve a gödörben égetés következménye is. A törésfelületből meg lehet állapítani a kiégetés módját. Ha nem egyszínű akkor vagy alacsony volt a hőfok a rostélyosban, vagy csak gödörben égették ki.

Legkorábbi városaink

MO-n az Árpád-kor után kezdtek kialakulni.

A városok kutatása Európa szerte a 2. világháború után kezdődött meg az újjáépítések kapcsán. A budai várhegyen indult meg az első kutatás, 1948-tól napjainkig jellemzőek ezek a munkák. Beruházásokhoz, helyreállításokhoz kapcsolódnak, kis területen, nagy mélységben.

A török után más alapon szerveződtek a városok, más szerkezetűek voltak. Régészeti módszerekkel egy város kutatásában az épített emlékeket, városfalak, maradandó objektumok (templom) jóval ritkábbak a városházák, legföljebb olyan lakóháztípusok, melyek eltérnek a mezővárosok, vagy falvak jellemzőitől.

Jogi értelemben a 12-13. században jelentek meg a városok, ekkortól számítjuk a városi jogok kialakulását. A városi kiváltságok célja az volt, hogy megvédelmezze a kereskedelmet a feudális kénytől. A városi kiváltságok és jogok többrétűek: egyházi, gazdasági.

1. Országos vagy egy területre kiterjedő vámmentesség.
2. Vásártartási jog
3. Szabadon birtokolják a város földjét, egy összegben pénzben fizetnek a királynak.
4. Mentesülnek a beszállásolás alól
5. Szabadon választják meg a bírákat, esküdteket
6. A királyhoz fellebbezhetnek
7. Szabadon választják meg a egyházi embert, őt el is tartják.

12. századtól érkeztek nagyobb számban telepesek MO-ra. Részt vettek a városok kialakításában. Az első a székesfehérvári jog volt, ezt Istvánnak tulajdonítják, de inkább III. Istvánnak adják.

13. században már 27 ilyen várost ismerünk. A jogi értelemben vett város előtt voltak központi települések, ezeknek a megítéléséről vita van, ezek olyan központi helyek voltak, ahol a kereskedelem, igazgatás is összefutott. Központi helyek voltak, preurbánus városok. 11-12. század első felében valószínűleg az ispáni várak voltak ezek.

A város szó a várból származik. A civis kifejezés a későbbi középkorban polgárt jelent, az Árpád-korban a várnépet jelölték. Ezek központok voltak: kereskedelem, kézművesség.

Az idegen etnikumok szerepet játszottak a városok kialakulásában izmaeliták, örmények, zsidók kereskedelemmel foglalkoztak. Nyugati francia, itáliai, vallon területekről érkeztek, összefoglalóan latinoknak szokták mondani a vallásuk alapján. Pestre 1230-as években érkeztek.

Kassa 30 év alatt megváltozott 12-13. század első felében magyar falusias jellegű település volt 1220 után német telepesek érkeztek oda, megváltozott az etnikai összetétel, várossá alakult.

Két típusa van a városoknak: vár és a hozzá tartozó suburbium: ispáni vár Veszprém, Eger. Települések laza kapcsolata alkot egy várost.

Esztergom

A 13. század végéig 3 város létezett: Esztergom, Székesfehérvár, Buda.

Duna partján helyezkedik el, a Garam torkolatával szemben lévő hegyen épült. A bazilika helyén még állt a Szent Adalbert templom! Esztergom szerkezete őrzi a szerkezetét, várhegy, falak, körülötte kialakult középkori város.

Esztergomban van egy vár, és egy suburbium és a városhoz 14 település tartozott, ezeknek a területe nagyobb volt, mint a mai város. A várról korábban az volt az elképzelés, hogy ez az első kővárunk, Horvát István azonban megtalálta a fa szerkezetes várat alatta, tehát Esztergomban is állt egy föld fa szerkezetű vár.

A föld-fa vár lehetett az első központ, Géza itt rendezte be az állam központját, itt alakult meg az érsekség 1001-ben. Esztergom vármegye központ volt, királyi és a kereszténység központja is volt.

Távolsági kereskedelmi központ is volt, az 1050-es évekből van adat arról, hogy egy zsidó kereskedő itt találkozott valakivel. A 13. században a várost is körülvette egy fal. Ez volt az egyetlen hely, aminek komoly ostromot kellett kiállni, a várost el tudták foglalni a tatárok, de a várat nem.

A vár a 11. század folyamán már kővár volt. IV. Béla tette át a székhelyét innen, a palotát az érseknek ajándékozta. Az épületek két emelet magasságban állnak – ezek már Árpád-koriak.

Legtöbb kutatás Kovácsiban folyt, királyi pénzverők székhelye, itt éltek az első pénzverők. Folytak feltárások a városban, tatárjáráskor elpusztult házat találtak, Szentgyörgy mezőn korai településnyomokat (10-11. századi) találtak.

Az esztergomi latinuszok pecsétje: [a regia civitasban (belváros) különböző terültek voltak.] A latinuszok pecsétje 1230-ból származik, 1269-ből van az első említés. A képről vita folyik, vár mögötte rangos épület – van, aki szerint ez egy sematikus kép, van ,aki azt állítja (Horváth István) hogy a 13. században megépített városfalakat ábrázolja, illetve mögötte a királyi pénzverő kamara épülete lehet.

Székesfehérvár

Az egész Árpád-korban központ és város volt. Székesfehérvár az északi Bakony és a Mezőföld találkozásánál alakult ki, fontos utak találkoznak itt, a római korban is lakott volt, a honfoglaló magyarok is megszállták.

Géza fejedelem ezt is központjának választotta. Vita van, hogy mind Esztergom és Székesfehérvár is központja volt. Esztergom volt a világi központ, Székesfehérvár pedig az egyházi központ Istvánnál. A 11. században azt mondják a források, hogy ezen a területen mentek a német támadások során a hadak is.

Szűz Mária templomban koronázták a királyokat, ez volt a szakrális kincsek őrző helye is. Felújítások, beruházások létesítése során lehet feltárni a várost, a törökök azonban lerombolták. A 11. században királyi palota állt – egyes vélekedések szerint már az elején a századnak is itt állt. A várfal 11-12. századi. A vár építőköveiről kapta a fehérvár elnevezést.

A tihanyi alapítólevélben, az 1050-es években már fehérvárról szó van. A 12. században épült a négykaréjos Szent Imre kápolna. Szent Péter templom, nem egészen tisztázott, de Géza nyughelyét is rejti, de ez nincs meg. Ezt a Szt. Péter templomot és a Szűz Mária prépostságot egy nagyméretű átriumos udvar veszi körül.

A legjelentősebb épület a Szűz Mária prépostság. Annyi bizonyos, hogy Szt. István alapította temetkezési helyéül 1018 táján, amikor megnyitotta a szent földre vezető zarándok utat. István halálakor még nem volt teljesen kész. Több külváros csatlakozott itt is a királyi várpalotát jelentő belvároshoz. A 13. században a Szent Péter templom plébániatemplommá vált – németeké. Székesfehérvári jog volt az első, az itteni németek kapták meg.

Óbuda

Minden kétséget kizáróan központ és város volt az Árpád-korban is. Síkság, dombvidék találkozási pontján van, megyeri rév. A késő római korban állt itt egy castrum, ennek a területén épült fel a vár.

Györffy és még mások szerint Kurszán temetkezési helyéül szolgált. Ide lokalizálják Fehéregyházát is, ami Árpád temetkezési helye volt. Ez sincs teljesen feltárva, apró területeken lehet csak feltárni. Buzás Gergely szerint ez volt az egyik legszínvonalasabb épület, mely nyugat-európai színvonalon áll. A föltárt részletek sincsenek publikálva. A feltárást nehezíti, hogy két műemlékvédelmi épület is van ezen a területen. Az óbudai városháza köve a 13. századból származik.

Pecsétnyomója 14. századból való – Nagy Lajos király ajándékozta Erzsébet királynénak Óbudát. Ekkor már nem királyi központ volt, földesúri függésbe került.

Budai várhegy – kevés adatunk van az Árpád-kor első feléből. A tatárjárás előtti időszakból egy helységes falusias házakat tártak fel. 5-6-8 méter mélységben vannak a házak. Ezt a város IV. Béla alapította a tatárjárás után. Új tatárjárástól féltek, féltek, hogy elpusztítják Pestet, ezért áttelepítette az embereket a fallal körülvett Budára.

Óbudáról is telepített ide német polgárokat. Elkülönültek a lakosok, volt külön „városrészük”. Az új város 3200 m hosszú városfal vette körül. 1255-ös oklevél azt mondja, hogy ekkorra már befejeződött a telepítés. A városfalakon a négy égtáj felé kapuk nyíltak, a város utcáinak egy részét kaviccsal borították. A németek által lakott középső rész temploma a Szűz Mária templom, a mai Mátyás templom. Az északi része a Mária-Magdolna templom a magyarok városrészének volt a plébánia temploma. Régen is itt volt a zsidók negyede is. Hamar Buda vált az ország legnagyobb városává. Az Anjou korban Civitas Principales-ként emlegetik, kereskedelme, ipara nagyon jelentős volt.

Pest

Eleinte a Gellért hegytől északra elhelyezkedő terültet nevezték – Duna mindkét oldalán elhelyezkedő részt.

Már a 11. században állt egy Boldogasszony templom itt, több kisebb település olvadt bele a városba: Szenterzsébet pl. Eleinte mohamedán kereskedők lakták. 1218-ban II. Endre egyházi nyomásra kitelepítette, a szász telepesek az ő helyükre érkeztek.

Jobb oldali minor pest lett – kispest. A tatárjáráskor elpusztult, viszont 1244-ben IV. Béla szabadalomlevelet adományozott a városnak. [Aranybullával ellátott nem tudom mit].

Az itt élő polgárokat áttelepítették a várhegyre, csak a 15. századra vált ismét nagy várossá. A 13. században fallal vették körül, palánkfal, majd kő városfal. Kálvin téren aluljáróban látható a városfal.

Sopron

A mai város alakját a római kori város határozza meg. A 13. század második felében kő városfalat építettek, mely külső és belső városfalból állt. A külső az ispáni vár belső falát követte. Tornyok törték meg a várfalat, melyet magánkézre adtak, kötelességük volt a torony és a hozzá tartozó falrészek rendben tartása.

A városban is épültek lakótornyok a 14. században. 1277-ben emelte IV. László király városi rangra. Sopron az a város, mely kezdetektől fogva jelentős volt. Nem minden ispáni központ vált valódi várossá. A kettős várfalrendszer 1297-1340 között épült föl. Kezdetben keskeny házakat emeltek az utcafrontra merőlegesen, később az utcafrontra párhuzamosan. Felül lakórész, alul bolt, műhely, raktár.

Budán és Sopronban tanulmányozható a zsidóság hagyatéka. Noha tudjuk, írásos forrásokból, hogy idegen etnikumok részt vettek a városok kifejlesztésében, az emlékanyagukat nagyon nehéz elkülöníteni a magyarokétól. Ok, hogy közös volt a keresztény kultúra. A zsidóság emlékei elkülöníthetők, mert vallásukban és életmódjukban is elkülönültek.

Győr – Káptalandomb

Valahol a káptalandombon lehetett az ispáni vár. Meghatározza a belváros alakját a mai napig. Egy római előzménye volt az ispáni várnak. Álló falai lehettek a római kori erődnek, Tomka Péter szerint elfelejtődött a római város, mire jöttek a magyarok. A győri ispáni vár nincs meg, feltételezhető, hogy erre volt.

Megkapta a kiváltságát Győr is a 13. század második felében. A győri püspök volt a „főnök”, így nem tudott úgy fejlődni, mint például Sopron. Valamilyen szinten továbbra is függött a püspöktől.

Kőszeg

Tervszerűen alapított város. Kőszegi család alapította 12. században (betelepült német eredetű, magyar nemessé vált család).

Kőszegen van az egyik legkorábbi kővárunk áll. A város két végpontján két vár is áll, ez között helyezkedett el a szabályos utcákkal rendelkező város.

Kassa

Nagy sebességgel vált a vezető várossá. A középkori épületek a 14. században alakultak ki.

A 14. századi városoknak két fajtáját ismerjük MO-n.

• Kereskedő városok: Győr, Fehérvár, Késmárk, Kassa, Nagyszeben, Kőszeg stb.
• Bányavárosok a 14. században alakultak ki, mesterségesen hozták létre. Selmecbánya, Körmöcbánya, Besztercebánya, Nagybánya.

Rudabánya

Már korábban is léteztek itt bányák, a városi kiváltságot a 14. században kapta, Szent Miklós van a pecséten, meg a bányász szerszámok.

Ebben az időben a mezőváros (oppidum) is alakult Magyarországon.

A mezőváros földesúri függésben maradt, nem voltak meg azok a kiváltságai, melyek a szabad királyi várost jellemezték. Azokat a jogokat nem élvezte, amit a 7 pontban felsoroltunk.

Városias jellemzőből kevés van. Városházát keveset ismerünk. Leginkább kutathatók a templomok, melyek közül a legtöbb megmaradt. Korábban úgy vélték, hogy ezek kolduló rendekhez kapcsolhatók – kolduló szerzetesrend olyan területen tud megélni, ahol van mit koldulni. A városok szélein jöttek létre a kolduló templomok, de Magyarországon Sopronban ferences templom, a városban beljebb van. Kutatók szerint még nem voltak kialakult városmagok, így nem tudták hol a széle. A polgárházakat is lehet kutatni, de egyik sem Árpád-kori eredetű, inkább 14-16. században épültek.

Árpád-kori templomok

A középkori egyházi épületek kutatását a 19. század közepén kezdték. 1848-ban Érdi János a székesfehérvári bazilika templom kutatását kezdte, Henszlmann Imre folytatta. Művészettörténészek voltak ezek a kutatók. Később indult meg a falusi templomok kutatása. A 19. században úgy ítélték meg, hogy le lehet bontani, miután lerajzolták az alaprajzot. Henszlmann azt mondta, hogy a falusi templomok nem különlegesek, ezért azokat is lebontották.

Jó ideig úgy gondolták, hogy a 10 falu 1 templom „mozgalom” korában épültek a falusi templomok. Ez alapján próbálták keltezni a korai templomainkat a szakemberek is. A történelmi igazság az, hogy a kereszténység terjedése Géza fejedelem idején kezdődött, ekkor jöttek létre templomok, egyházszervezet azonban nem. Pannonhalmát Géza kezdte építtetni.

Géza kezdte el építeni, István fejezte be, létrehozásának fő célja az volt, hogy térítő papokat neveljen, iskolákat hozzon létre. A bencések ideológiájától ez azonban messze áll. Szent Márton hegye volt az eredeti neve, (Mons supra Pannoniam – Hegy Pannonia felett).

Számos elem őrzi a 13. századi átépítéseket. A 13. századi és 19. századi formák között megtalálhatók az eredeti építés nyomai 1096-ban építették! Szimmetrikusan épített, keleti és nyugati oldalon is szentély volt, egy –egy toronnyal volt ellátva. A korai kereszténységre nagy hatással volt a német misszió.

A díszkapu XIII. századi átépítésű. Az eredeti alaprajzokat átépítették. Az első bencés monostorok a Dunántúlon jöttek létre, a nyugatról jövő térítések a Dunántúlt érintették először. A módszeres egyházszervezés az esztergomi érsekség felállításával kezdődött.

Az esztergomi érsekség 1001-ben jött létre. Feltételezések vannak, hogy miért Esztergom. Szent Adalbertről nevezték el a templomot. Magyarországon a világi közigazgatási szervezettel párhuzamosan jöttek létre az egyházi szervezetek is.

A 11. század második felében a második érsekség is létrejött, ez a kalocsai volt. Egy-egy egyházmegye területe nagyobb a világi megye területénél.

A püspökségek szervezése hosszú folyamat lehetett, feltételezések vannak ezzel kapcsolatban. Valószínű, hogy István uralkodásának idején 1-1 püspökség volt.

Legkorábbiak közé tartozik az egri, pécsi, csanádi. 1009 pécsi, 1030 csanádi püspökség alapítása, írásos forrás. A 11. század első felének építészeti emléke nagyon kevés, oka az, hogy nem maradandó anyagból készültek az első templomok.

Szabolcsi zsinat (1092) megmondja, hogy kinek kell újjá építeni a régiség, ill. pogány lázadás miatt elpusztult templomokat.

Az esperesek képviselték a püspököket, ez a terület megegyezett egy-egy világi megye területével. A megyeszékhelyekben épülhettek fel Győrffy szerint.

A borsodi esperesi elég nagy templom, csekély maradványok maradtak meg az alapozási árokban, többnyire 80 cm – 1 m volt a mélysége az ároknak.

6 pillért találtak a templom belsejében, a templom külső hossza 18 m, szélessége 10 m, szentély félköríves 2, 9 m külső sugarú. Salamon denárt találtak az alapozásban. Több alaprajzi szabálytalanság, nem egy magasságban volt a két válla, kelet felöl eltérés, felmenő falairól nem tudunk semmit. Találtak néhány puha homokkőből faragott kváderkövet.

Szabolcs, Visegrád, Abaújváron is tártak fel ilyen templomokat. Szabó János Győző szerint ezek a 11. század második felében, kőből épültek, hajójuk hossznégyszög alakú, szentélyük többnyire íves, belső terüket pillérek osztják meg, általában hasonló a méretük 15-18 m hosszúságúak, ezek 50-55 lábnak felelnek meg.

Feltehető, hogy ahogy a várak építésére létezett egységes metódus, úgy itt is lehetett méret előirányzat, már a méretek is kifejezték a rendeltetését a templomnak. Nagyobbak, mint a falusi, de kisebbek mint a székesegyházak. Zirc, Ópusztaszer, Szombathely a templom mérete felhívta a figyelmet arra, hogy a település nagyobb jelentőségű lehetett.

Az esperesi templomokról nagyon keveset tudunk. Visegrádon került elő egy freskó részlet, piros festésnyomokat találtak Abaújváron is. Közvetett adat van arra, hogy lehetett harangtornya is – harangtöredékeket találtak a feltárás során.

Borsodban találtak szenteltvíztartót, a benne lévő edénytöredék azt mutatja, hogy később is használhatták, legkorábban a 16. századra keltezhetjük.

A székesfehérvári bazilika romjai

Monumentális templom, István építette, Szűz Mária tiszteletére szentelték fel, 1018 után kezdték meg kb. az építését. István ebben az időben nyitotta meg MO-t a szent föld felé menő zarándokok számára. Feltételezhető, hogy ekkor helyezte át ide székhelyét, de Esztergom is fővárosként funkcionált.

65 m hosszú, 37 m széles, kupoláját mozaikok készítették. István szentté avatására készült. Ma kevés látható ebből, a 18. században ide építették a püspöki palotát. Alig maradt meg valami a leírásokban található kincsekből – miseruha, melyet István és Gizella ajándékozott a templomnak, ebből lett a koronázási palást. István szarkofágja 6 szárnyú szeráfokat ábrázol. 1601-ben a robbanás után a törökök mecsetté alakították a templomot.

Valamikor a 19. 20. század fordulóján terelődött a figyelem a falusi templomokra. Volt egy általános nép felé fordulás, ekkor kezdtek felfigyelni ezekre a templomokra. Rómer Flórissal kezdődött a templomok kutatása, hasonló munkát végzett Miskovszky Viktor is a Felvidéken.

A 20. század 20-30-as éveiben kezdődtek meg az első faluásatások (Bálint Alajos, Szabó Kálmán, Pap László). A 20. század közepéig az a szemlélet uralkodott, hogy védelemre az a tárgy jogosult, ami ötvöstárgy, vagy ruha ékszer, vagy olyan épület, ami egyben maradt meg.

A templom ásatásokat papok, tanítók, birtokosok végezték. Horváth Á. János tanító – Esztergom Helemba? szigeten végzett ásatást, faültetés során végeztek ásatást, freskótöredékek, kereszt töredékek, 1959-ben Méri hitelesítette ezt az ásatást.

Voltak már módszerességre törekvő kutatók Gerevics László és Méri István, dokumentálták a templomokat és temetőket. Méri Kidei ásatás kapcsán dolgozta ki a templom körüli temetők feltárásának módszertanát. Ez a II. világháború alatt történt, nehéz volt a dokumentálás. A falusi templomok régészeti kutatása a II. világháború után indult meg. Az volt az elsődleges feladat, hogy a műemléket magát tisztázzák, műemlékvédelmi szempontúak voltak. A régészeti szempontú kutatás csak a 60-as években kezdődött, elsőként a Balaton felvidéken végeztek ilyen kutatásokat is. Kezdetben építészek és művészettörténészek ástak, 60-as évektől régészek.

A legkorábbi templomaink hosszanti elrendezésűek – szentély keleten, hajó nyugaton helyezkedik el.

Két alapvető tér – szentély –hajó. Szentély az oltár helye, liturgikus cselekmény helyszíne, hajó a világi híveké.

Maga az építészeti forma a keresztény életeszményt fejezi ki, hajóból szentély felé törekvő ember, rendszerint elválasztották egymástól szentélyt, hajót.

Patrónus vagy védőszentnek ajánlották, vagy titulus – valamilyen titok –szentháromság. A középkorban egy –egy patrónus vagy titulus megválasztását szigorú szabályok írták elő. Az 1092-es szabolcsi zsinat szabta meg a kötelezően megünneplendő szentek sorát, innen választottak patrónusokat.

A Paláston ugyanazoknak a szenteknek a képét látjuk, amiket a szabolcsi zsinat is kimondott. A patrócinium kutatás elhanyagolt – Kovács Béla és még ketten foglalkoztak velük, (Szabó János Győző). Nem lehet levonni teljes következtetést, amíg nincs teljes listánk a szentekről.

Az az általános vélemény, hogy a patrocíniumok vizsgálata az építés idejére is segítséget adhat, Szt. Mihály, György, Demeter korai templomok, mert bizánci eredetű szentek, az Árpád-kor közepén szűnt meg.

Szt. Adalbert nevére szentelt templomot, illetve szt. kereszt, keresztúr nevet is korainak tartják. A szent kereszt egy darabját 1020-körül kapta István Bizáncból. Megfigyelhető, hogy István és Imre szentté avatása után megszaporodnak a nekik ajánlott templomok is.

István megszabta, hogy az új templomot milyen felszereléssel kell ellátni. Ma nincs olyan templomunk, amelyet ehhez a törvényhez tudnánk kötni. Elképzelhető, hogy nem maradandó anyagból készültek.

Szaktudásra volt szükség a kő templomok építéséhez. Feltételezik, hogy vályogból, fából vagy sövénytapasztásból készültek legkorábbi templomaink. Az újabb adatok szerint a 18. századig kimutatható, hogy voltak fából, paticsból készült templomok. A néprajzi kutatók azt állítják, hogy a 17-18. században is túlnyomó többségben voltak a fából készültek is. A fa korlátlan mennyiségben rendelkezésre állt, az Alföld fában gazdag terület volt, a 19. században vált általánossá a vályog használata. 1754 – Ormánsági Kiscsány lakosai a falu templomát elvitték magukkal kerekeken. Tivadaron a Tisza áradásakor biztos helyre húzták a templomokat.

Tákosi paticstemplom 1766-ban hozták létre, terméskő alapon áll, talpgerendákba ácsolt vesszőfonatokba tapasztották az agyagot. Hasonlóak lehettek a Tápiógyörke – Ilikepart, lehetett boronafalazatú.

Főnyed-Gólyásfa – ez az egyik olyan templom körüli temető, ahol az egész temetőt feltárták, a sírok hiánya jelöli ki a templom helyét, két gödörben találtak követ – ez lehetett a templom helye.

Fa templom – Szombathelyen, Zirc, a kőépület alatt, Kismartonban is. A mezőcsát-csicske fatemplom, kőépület alapozása látható, cölöplyuk van belül. Azt mondják lehetett állványzat az építés közben, azonban nincs feltöltődés, valószínű, hogy inkább fatemplom volt.

Írásos források vannak a fatemplomokra a Passaui püspök végig utazta Passautól Mo-ig a területet, fatemplomokat talált végig. Tartós anyagú templomokat a 12. században kezdtek építeni. Csak a 13. században vált általánossá ez az építészeti mód. Az első ránk maradt templomok a 12-13. században épültek, ekkor már nem az István 10 falu rendelkezése volt, hanem több falu. A pápai tizedjegyzék szerint a faluk 1/3-ában már állt a templom.

Kőtemplomnak nevezik akkor is, ha téglából építették őket, szakemberre volt szükség megépítésükhöz. Falu legmagasabb pontján jelölték ki a templom helyét. Ritkán fordul elő, hogy templomot két falu határára építettek. A középkorban végig lehet számolni patics vagy fa templommal.

A templomhoz hozzátartozott a cinterem (temető). A keresztény ideológia szerint itt kellett temetkezni, László, Kálmán törvényei szorították be ide az embereket. II. Béla koráig léteztek soros temetők is. A templom körüli temető földjét megszentelték, csak a kereszteletlenül elhalt gyerekeket, öngyilkosokat, bűnösöket nem temették ebbe a földbe.

A templom és a temető is szolgált vagyontárgyak védelmére. Templomerődök – a falban kisebb szobák, fülkék voltak kialakítva, odavihették értékeiket.

Cegléd-Madarászhalom – elrejtett vaseszközök. Balatonszárszó határában egy templom, ahol kerítő fal, illetve kis építmények, ahova be tudták vinni az értéket.

Vizsoly

Az elrendezés és a díszítés egyszerű, célszerű, konzervatív és őrzi a hagyományokat. Általános jellemző: a kisebb falusi templomoknál a falu növekedésével nőnek a templomok. Általában az építészeti formák egyszerűek, nem követik a nagy stílus irányzatokat. Célszerűség jellemzi őket, gyakran használtak fel korábbi építő anyagokat (pl. római köveket).

Szalonna – templom Vizsolyhoz hasonlóan bővítették.

14. századra tehetjük a sekrestyék megjelenését, a szentély mellett északi déli oldalon van.

A templomtípusok kialakulása nem MO-i sajátosság, európai.

Általában a templomok nagy része román stílusú, sík a hajók födéme, a szentély boltozott. Csak a 15. 16. században válik boltozottá a hajó mennyezete.

A 13. század második felében jelenik meg a hajótorony, ezt az elrendezést az egész középkorban megtaláljuk.

Tipológia

Alaprajz alapján:

• centrális,
• félköríves szentélyzáródású,
• patkó,
• egyenes,
• poligonális szentélyzáródás.

Centrális alaprajzú: széles körben elterjedt – Öskü, Boldva a megmaradt emlékek és a helynevek alapján (Kerekegyháza). 11. században kezdődött, 12., 13. században folyt az építésük. Könnyen kimérhető, szaktudást nem igényel. Helytakarékos, mert a kör alaprajzban jobban el lehet helyezni a híveket, könnyebb is befedni ezeket a templomokat. Antik előképekre mennek vissza a kutatók szerint (bizánci, német közvetítés) a jeruzsálemi Krisztus sír közelében is van ilyen kerek.

Egy részük kerek apszissal épült, s a hajó is kerek, ezek nem igazán kerek templomok, hanem kerek hajójú templomok. Nyugat-kelet tájolás megvan.

Boldva – keresztelő templomnak használták (itt voltunk kiránduláson). Kallósd

Karcsa – kívül hengeres, belül hatkaréjos szentélyű templom. Karcsán kezdetben volt a kis kerek templom, majd hozzáépítették a négyszögletes hajót. Eredetileg lehet, hogy nem csak a falusi templomokat építették így, a 13. század után nincs ilyen építmény.

Félköríves szentélyzáródású épülettípus

Legáltalánosabban elterjedt, legkorábban Kozák Károly vizsgálta ezt az épülettípust. Úgy vélte, hogy a legkorábbi templomok 11. század közepéig így épültek (Vizsoly). Ilyenek az Árpád-kori templomok döntő többségben. Tari Edit is így gondolja.

Patkóíves szentélyzáródású

A félkörívet beljebb húzták, patkóra hasonlít, különféle változatai vannak, van olyan, ami kívül félköríves van olyan, ami kívül is patkós. Geredics Tibor szerint a 13. század második felére keltezte, mert szerinte késő román ez. Nagy Emese is így gondolta. Valter Ilona vizsgálta ezeket, az volt a véleménye, hogy elsősorban a felvidéken a Vág és a Nyitra völgyében alakult ki ez a típus, sikerült kimutatni 12. századi csoportot is. Rámutatott, hogy az Alföldön Orosháza, Gyula környékén is megfigyelhetők ilyen templomok.

Horváth Ferenc Csengele, már a 11. században is megtalálhatók, elképzelhetők, hogy bizánci eredetű ezek a templomok. Pálóczi Horvát András is így gondolja.

A legkorábbi példányok a Vág völgyében találhatók. Európa szerte vannak hasonló templomok, eredete bizonytalan.

Egyenes szentélyzáródású templom

Kozák Károly vizsgálta először. Ez a Balaton felvidékre jellemző, a cisztercita rend megtelepedésével hozta kapcsolatba (Franciaországból hozták).

Mesteri pl. A Tihanyi templom, a 11. században épült, ez egyenes szentélyzáródású. az újabb kutatások bebizonyították, hogy egyenes szentélyzáródással épültek már általánosságban templomok a 11. században is. Nem valószínű, hogy egyetlen rend építő tevékenységének lenne köszönhető ez az építészeti megoldás.

A legkorábbi fa templomok valószínűleg egyenes szentélyzáródással épülhettek. Kozák feltevését megcáfolták, már a 11. 12. században is épültek ilyen templomok.

Az alaprajz és a birtokos összefügg. Az egyházi birtokon felépült templomok egyenes szentélyzáródásúak, a világi birtokon épült félkörívvel, azonban nincs semmiféle bizonyíték erre à Éri István. Tény, hogy a különféle szentélyzáródás az Árpád-kor egész folyamán megvolt.

Poligonális (sokszöggel) záródó

Az Árpád-kor második felében, végében jelent meg. A gótika jele, a 13. század második felében, közepében jelentkezik. Kozák úgy vélte, hogy a 13. század első felében elterjedtek, a 14. században pedig kiszorította a korábbi szentélyzáródást is, ez azonban nem bizonyosodott be. Ezeket a templomokat nem erősítették támpillérek, nem csúcsíves a hajó boltozata, hanem síkfödémes. Egyik legjobb példája a Veleméri templom.

Az alaprajz alapján próbálták meg keltezni a templomokat, de ez tarthatatlan. Más adatokkal kell összevetni a templom építészet történetét. Leginkább a templom körüli temető nyújthat ehhez jó támpontot. Tendenciák megfigyelhetők, de nem lehet kizárólagos jelleggel keltezni.

Építőanyag szerint is csoportosították: fa, kő, tégla templomok pl.

Korai falusi környezetben a romlandó anyagból készült templomok lehettek az általánosak. Patakkő, vagy törtkő lehetett az anyag, általában helyi anyag volt (mészkő). A habarcs erősen meszes és kőszerűen megköt. Többféle falazási mód volt ismeretes, durván kifaragott kövekből rakták a falat, két kősor közé meszet öntöttek, ebbe apró köveket tettek. Az

Alföldön réti mészkövet, használtak, burkolták az ilyen falakat kváderkövekkel. Nagybörzsönyi templom kváderkőből épült.

Téglából akkor építettek, ha nem volt kő. Ilyen helyeken lehet számítani téglaégetőkre. A téglaépületek alapozási módját

Walter Ilona vizsgálta:

• lapjára rakott egész vagy fél téglákat raktak az árok aljára.
• egy-két sor élére állított téglát váltakozva raktak le,
• halszálka módra rakott téglasor, mindegyik közébe agyagot döngöltek.

Az Alföldön gyakran előfordul, hogy döngölt agyag az alapozása a templomnak.

Feld István foglalkozott még az alapozási technikákkal.

• teljes falazat halszálka módon épült,
• kiegyenlítő szerep, elkészítették az alapot, halszálka réteg, ez fölé felmenő falak,
• csak az alapozás készült ezen a módon, római eredetű ez a fajta,

Európában mindenhol ismert.

Templomok tájolása

Nyugat-kelet irányú volt. Keleten képzelték el az Édent. Krisztus jelképévé vált a kelet, az ő szimbóluma a nap is.

A 11. századtól szaporodnak meg azok az írásos források, melyek a templom kitűzéséről adnak számot. Az őszi illetve tavaszi napéjegyenlőség idején tűzték ki a szentély helyét. Sok templom eltér ettől a tengelytől, sokféle magyarázat van erre.

Vannak, akik azt mondják, hogy a föld forgásával van kapcsolatban az eltérés, mások azt mondják, hogy a védőszent napján tűzték ki. Nagyon sok templomnak nem ismerjük a védőszentjét, így nem tudjuk a napot. Van, aki látja értelmét ezeknek a kutatásoknak (Tari Edit). Ha templomot kezdünk kutatni nem érdemes kelet-nyugati szelvényeket kitűzni.

Méretek

Az egyenes szentélyzáródású Méri szerint jobban kihasználható, több ember fér bele. 12×7 az íves, 14×8 az egyenes az ideális szerinte.

Tari Edit szerint az építtető közösség méretétől függ a templom nagysága. Szatmári Imre azt mondja, hogy a templom mérete nincs összefüggésben a lélekszámmal.

Vannak érvek és ellenérvek is.

A legtöbb templomra jellemzőek az alaprajzi eltérések. Nyilvánvaló, hogy pl. a borsodi templom szabálytalanságai kívülről is látszottak. Szabó János Győző szerint az ókori geometria alapszabálya 3:4:5 derékszöget ad.

Szabó úgy vélte, hogy ezek a szabálytalanságok vallásos képzelettel függnek össze, keresztényi alázat, Isten tökéletes, az ember alkotta dolgok nem tökéletesek.

Tornyok

Templomok nagy része eredetileg torony nélkül épült, a harang használatra utaló adatok a 11. századból is vannak már. A legkorábbi székesegyházak már harangtoronnyal épültek fel. Szent Gellért életéről szóló legenda is szól a harangról. A Csolnoki harang Esztergom mellett került elő földből, 50 cm magas, 16 kg súlyú, 10-11. század fordulóján készítették, 3 ilyen korai harangról van adat Európában.

A nyugati homlokzatba simuló torony átmenet. A homlokzat elé ugró tornyok a falusi templomoknál ritkák, 13. század végén – Nagybörzsöny, Egregy.

Amikor erős alapozás van a templom nyugati oldalán, akkor lehet gondolni a behúzott toronyra (huszártoronyra) – Döröske.

A karzat gyakran nem található meg, lehet, hogy fából készítették. Kezdetben a karzat a falu földesurának (magas rangú tagnak) lehetett a helye. De a karzat van a legmesszebb a szentélytől.

A templomok belsejéről nagyon keveset tudunk. Durván vakolva lehettek, vannak freskótöredékek. 13. századig nagyon ritka a freskó. Lehettek festve, de nem nagyon találjuk meg a nyomot.

Bejárat

Kezdetben délen volt, később került a nyugati oldalra a bejárat.

A déli bejáraton gyakori a díszes kapuzat, elterjedt az Agnus Dei ábrázolás – Isten báránya – Csempesz-kopács.

Gyakran nem tudjuk megállapítani, hogy hol lehetett a bejárat.

A falusi templomok többsége őrzi az Árpád-korban kialakult formáját, keveset építettek át. A népesség növekedéssel ez összefüggésben állhat.

Templom körüli temetők az Árpád-korban

Posta Béla 1892-ben felhívta a figyelmet a téma fontosságára, a kutatás szükségességére. Nem csak a leleteket gyűjtötte be, leírta a csontvázak helyzetét.

Roska Márton, Kovács István folytatta a munkáját. Temetkezési szokásokat regisztráltak. Posta jóval megelőzte a korát, hasonló lehetett Jósa András, aki rajzolta a csontvázakat.

Az általános az volt, hogy a csontvázakat nem szedték fel. Az antropológiai anyagot még a 30-as években sem szedték össze, csak a mellékleteket. Bartucz 1929-ben felhívta a kutatók figyelmét az antropológiai anyag összegyűjtésére. A két háború között a falu ásatások kapcsán a templomokra és temetőkre is irányult a figyelem.

Bálint Alajos volt az első, aki tájolás, mélység, nemek szerint különítette el a sírokat. A kaszaperi temető alapján a templomot már a 11. századra keltezte. A vidéki kutatók kezdtek foglalkozni a falvak régészetével. Leszik Andor végzett borsod körül kutatást és összevissza csontvázakat írt.

Kerevics napjainkban alkalmazott módszereket használt, temetőtérkép, pontos dokumentáció. Méri a kidei ásatások során leírta, hogy hogyan kellene feltárni egy templom körüli temetőt. Bakai Kornél 1970-ben felhívta a figyelmet a temetők és templomok és falvak teljes feltárására, mert így lehetne a szokásokat, hiedelemvilágot, viseletet megközelítőleg az eredetihez tudjuk rekonstruálni.

Nagyon kevés teljesen feltárt temető van – Duco, Ószéplak

Főnyed – Gulyásfa, Hajdúdorog – Katidűlő stb. templom körüli temetők feltártak.

A szabolcsi zsinat 1092 és utána Kálmán törvényei voltak azok, melyek a templom körüli temetkezésre szólította a keresztényeket. A 12. század közepére általánossá vált. A soros temetők, a korábbi kutatások szerint egy csapásra szűntek meg. Ezt megcáfolták az újabb kutatások, egy ideig párhuzamosan folyik a temetkezés a soros temetőben és a templom körül. A sorosban több a leletanyag, egy részük még pogány volt – Halimba – László, Kálmán pénzei mellett edények.

Vannak olyan kutatók, akik úgy vélik, hogy a soros temetők egy része már keresztény lehetett. A soros temetők hosszú használatára többféle magyarázat lehetett – pl. nem volt a közelben templom. Ezek mellett a legkorábbi templomok környékén is kialakultak a temetők. Voltak kényszerűségből templom mellé temetkező előkelők. Győrffy azt írta, hogy a templom körüli ló nélküli temetkezések, azzal a réteggel kezdődhettek, akik várjobbágyok voltak, protokollból kereszténnyé kellett válniuk. Szombathelyen van egymástól nem messze kétféle temető is.

Több olyan van, hogy a templom alapfala alatt sírokat tártak fel, több periódusú a templom, így az új periódusnál megbolygatták a sírokat. Meg kell vizsgálni, hogy volt-e lehetett-e korábbi templom, amit a későbbi templom megbolygatott.

Gellértegyházi típusú temető problematikája. Zalortai Elemér a templomtól távolabb lócsontok, zablák, csizmaveretek, edények vannak 3 sírban. Észrevette, hogy nem tartozhatnak a templom körüli temetőkhöz. Szőke szerint egy korábbi pogány temetőre ráépítették a templomot.

Dienes bírálta ezt, mert kimutatta, hogy a 10. századi sírok nincsenek összefüggésben a templommal, temetővel. Ritoók Ágnes bebizonyította, hogy nem létezett olyan, hogy rátelepüljenek egy pogány temetőre. A püspöknek áldást kellett adni. Olyan helyen, ahol pogányt temettek el, nem lehetett templomot építeni. Tehát a pogány soros temetőre épített templom nem valószínű. Vannak azonban ilyen temetők, ahol az alapfal alatt van a sír. Meg kell nézni, hogy átépítéssel, bővítéssel állunk-e szemben.

A templom körüli temetők nagyon zsúfoltak, az ok, hogy a fölszentelt földbe temetkezhettek csak. Akármilyen kicsi egy település, a temető egyszer betelik. Nehéz a feltárás. Gyakran osszáriumokat alakítottak ki – csontkamra, ez lehetett épített, de gyakran egy gödör és ide elkaparták a csontokat. Hittek a test szerinti feltámadásban, ezért volt fontos, hogy a csontok megmaradjanak. A sírgödrök megásásánál beleütköztek a korábbi temetkezésbe. Minden esetben, amikor dokumentálunk, a szórvány csontokat sem szedjük ki dokumentálás nélkül. Az osszárium csontanyagát sem szabad semmibe venni. A csontanyag olyan leletanyag, mint a sírból előkerülő lelet.

Gyöngyöspata – a templom pusztulása után is használták a temetőt. A temetők a templom közelében a legzsúfoltabbak. Európában megfigyelt jelenség, hogy az északi oldalra nem temetkeztek – Ritoók szerint az északi oldalon képzelték el a poklot. Az északi oldalon kevésbé bolygatottak a sírok. Célszerű az északi oldalon kezdeni a kutatást.

Az Árpád-korban ritka a templomba temetkezés – rangos személy, pap, gazdag birtokos. Középkor későbbi időszakaiban ez általánossá vált. Általában (pest, békés megye) nem találunk ott sírt az Árpád-korban.

Temetkezési szokások

Tájolás (Méri szerint a fejet, lábat is mérjük) kelet-nyugati a leggyakoribb, az arc nézett keletre, Krisztus szimbóluma a nap. Előfordul másféle tájolás is, több ok – természeti ok, mikor volt a kelet. Lehet, hogy követték az íves szentély vonalát, a temetőbe vágott utakat is követhették. Feltételezhető, hogy az azonosan tájolt sírok közel azonos korúak.

A sírmélység nagyon fontos, az, hogy azonos a mélység nem jelenti, hogy azonos korúak. A sírgödör – sok esetben egyáltalán nem lehet megfigyelni. Mérvadó lehet a csontok iránya, mérete. Amikor meg lehet figyelni: két végén lekerekített sarkú, trapéz formájú, múmia formájú, padkás, fülkés.

Füles sír – Esztergom – zsidódi temető, inkább avar korra jellemző, 18 ilyet találtak itt. Az ásató szerint a fülek sírépítmény nyomai. Nem lehet biztosan tudni, pl. etnikai különbség is lehetett.

Téglakeretes temetkezések

Papp Ildikó foglalta össze, leggyakrabban a koponya alatt, ritkán koponyán, lábszárcsonton helyezték el őket. Nyerget helyettesítettek, erre rakták a halott fejét. A tégla a koporsót is helyettesíti, van téglaborításos temetkezés is, rendszerint tetőként helyezkednek el a téglák.

Van olyan eset, hogy a sírt 1-több sorban körbeveszik téglával, esetleg kővel.

Másfajta téglás sír – Hajdúdorog, körbekerítve, középen tégla sor. Falazott sírok, római kori szarkofágokhoz hasonló sírok. Kán/ma falu kővel kerítették a sírokat, a temető 40% volt ilyen módon. A templom bővítés során kiselejtezett kövek. A sírgödör alját borítják téglával. A gazdasági, társadalmi, hiedelembeli dolgokat vizsgálni lehet itt.

Ép koporsót nem tártak fel, gyakran fa korhadék, elszíneződés jelzi a koporsót. A koporsószögek – hogyan állnak, felfelé vagy lefelé állnak. Már az Árpád-kor végén divatba jöttek a díszes koporsók – vas, réz, bronz veret. Láda formájú koporsó. Ácsolt láda, teteje oldala van, de alja nincs, így csak ráborították a halottra. Nem vizsgálta senki sem a koporsóhasználat arányát. Lepelbe csavart halottak.

Csontvázak helyzete:

• Háton fekvő,
• nyújtott helyzetű,
• békapóz – felhúzott láb, hasra fektetett, zsugorított halottak.

Sok esetben a fej elbillent, vagy elbillentették. A fejet feltámasztották valami szerves anyaggal. Ezt egyenként vizsgálni kell. Merre néz az arca? Le kell írni a fej helyzetét.

Kartartás

Sokan vallással, etnikummal, korral hozták kapcsolatba. A test mellett nyújtva van leggyakrabban. Szabó János Győző foglalkozott Felnőtt mellé temetett gyermek – rokonok, utántemetés szándékos, a halálban is segít nekik.  Dupla temetkezés, egymáson fordított arccal, egymásra tett kézzel.

Babonás szokások

Vannak a háton fekvőhöz képest eltérő pózok, pl. hasra fektetés (Szabó J. Győző, Kis Attila, Sági Károly) általában az a vélekedés, hogy a hasra fektetés megszégyenítő póz, a visszajáró halottól való félelem jele. A vámpír felzabálja a halottakat, ha lefelé fordítják az arcát, akkor a földbe harap. (Szabó János Győző! Foglalkozott sokat ezzel)

Volt olyan elképzelés, hogy a magyarságtól idegen ez a vámpirisztikus elképzelés, de ez nem igaz.

Ruházat, öv – megoldva tették a sírba az övet 10. század, a későbbi időszakban is megjelenik újra. Éles, szúró vastárgy (sarló, kasza, ásóvasalás, ekepapucs, olló, kések). Vasbabona – hazajáró halottól való félelem. Ökölbe szorított kézzel is eltemették a halottat, zárt szájban egy ujjpercet tettek oda.

Obulus

A halotti obulus adás szokása az István pénzekkel kezdődik, ha tilos ételt, lovat, egyebeket adni, akkor adunk pénzt. Az Árpád-korban hosszú ideig megfigyelhető a pénz.

Sírjelek

Voltak már a honfoglaláskorban is sírjelek, elsősorban Kovács László vizsgálta ezeket. Szabó János Győző Káli temető alapján úgy vélte, hogy bálványfát állítottak, voltak szent ligetek is.

Vannak 11-13. században arra utaló jelek, hogy sír jelölési mód volt, cölöplyuk sír végénél, elejénél. Lehettek sírhantba tűzött romlandó anyagú lándzsák.

A sírkövek, megmaradtak. Ritoók Ágnes vizsgálta ezeket, nagyméretű kőlapokkal jelöltek bizonyos sírokat a 11. század második felétől. Ezek a sírlapok gyakran jelöletlenek, durván faragott kövek. A 11. század végén, 12. század elején megjelennek a kisméretű keresztek, melyeket a kisméretű sírlapokra véstek. A 14. század közepéig lehet ezeket a lapokat kimutatni. Rangosabb sírokat jelöltek. Egyelőre kevés van, de ezek is szaporodnak. Kezdetben a felvidéken találtak ilyeneket.

Rövei Pál és Ritoók Ágnes kutatásai Mo-ra is biztossá teszi. Mezőcsáti emberalakos sírkő – valószínűleg a templomban került elő. Valószínűleg rangosabb személy lehetett. Kevés ilyen van (Esztergom – Abony, Kisnána, Nagydisznód). A kutatók véleménye az, hogy rangosabb személyeket jelölnek.

Több esetben lehetett megfigyelni a temetők bekerítését is. A késő középkorban általánossá vált a kereszt állítása, erre utaló jelek vannak az Árpád-korban is.

A temetőben előkerülő tárgyak – ezek nem mellékletek – hanem leletek, a viselethez tartoznak, többnyire szegényesek, különösen a 11-12. századi temetőkben van nagyon kevés. Hajkarikák, gyűrűk. Esperesek sírjában kehely, paténa került elő. Kereszténység tiltotta a mellékelteket, de nem tiltotta a ruházat részeit. 13. század második felétől megszaporodnak a leletek a kunok hatására.

Cimkék: Árpád-kor, BTK, régészet, SZTE, történelem