Árpádkori főváros : Esztergom

SZTE-BTK referátum

Blahó Endre

Esztergom az Árpádok székhelye

A nevezetes városunk a Duna partján elhelyezkedő kereskedelmi  útvonal mentén jött létre. Esztergom neve a 10. századi eredetű német  nevén Gran avagy Granau valójában a Dunába torkolló Garam folyónk germán megfelelője. Más teóriák szerint a Strigon szláv  eredetű személynév Sztrigon magyar megfelelőjéből keletkezett.Győrffy György úgy vélte, hogy  bolgár török bőrpáncél készítő telepről kapta nevét azaz „Estrogin küpe„. A terület valójában már a népvándorláskorban lakott volt (hunok, germánok, avarok), jelenlétüket a temetőkben feltárt leletek is egyértelműen bizonyítják. A kiváló földrajzi adottságainak köszönhetően a 10-11.századra hazánk legjelentősebb városává vált.

Amint azt már említettem a Váralján létrejött  települések, utak ,kereszteződések és a kikötő közelsége miatt kereskedelmi gócponttá vált (Regensburg – Kijev útvonalon),így lehetővé téve a fejlődést.  A Duna – Garam rév gázlói remek átkelőhelynek bizonyultak.A Kis-Duna melegvizü forrása biztosította a fagyásmentes kikötőt a hajók számára. A várhegyről pedig az utakat és folyókat jól be lehetett látni.

Géza fejedelem volt az első uralkodónk aki 972-ben az ország székhelyévé emelte. Ottóval az akkori osztrák császárral követeket váltott és a passui püspök Pilgrim hittérítő keresztény papokat küldetett hozzá.

A várhegyen megalapította az első keresztény templomot melyet Szent István mártír nevére szenteltetett.

Esztergom fontossá válására  az egyik legjobb bizonyíték, hogy  Géza fia Szent István is itt született és 1001 januárjában itt is koronázták királlyá.

Később érsekséget alapított. Az idők folyamán az Árpádházi királyok  és keresztény egyház székhelyévé emelkedett. Egy évszázaddal később az átutazó keresztény lovagokat is vendégül látták (Barbarossa Frigyes). A 13.századra a település kiterjedése elérte a mai Esztergom többszörösét hisz a hozzájuk kapcsolódtak , az egyéni  joggal rendelkező  „külvárosok” (suburbiumok).  A templomuk védőszentjéről nevezték el magát a helyet is.

A város egészen a tatárjárásig fejlődésben volt. Az óriási pusztítások miatt azonban elvesztette igazi erejét, ezért IV. Béla biztonsági okokból Budára helyezte át a központot. Később az érseknek ajándékozta a palotát. A török időkben is csak romlott a helyzet. A pusztítás szinte eltörölt minden jelentős építmény néhány kivétellel. A lerombolt templomok,kápolnák maradványait elhordták helyükre új épületeket emeltek. A régészeti kutatásnak köszönhetően mára már valamelyest rekonstruálták a korábbi építményeket.

Főbb építmények

Esztergom valódi központját három fő rész alkotta: a vár, a Duna partjánál fekvő Viziváros és tőle D-re található királyi város.

Írásos forrás a Szent István káptalan 1397 canonica visitatioja számol be arról hogy Géza fejedelem építette. A történészek a legkorábbi kővárként jegyzik de valódi konstrukciója nem bizonyított.

Az 1960-as években Nagy Emese végzett kutatást és rá is talált a korai kőfalak maradványaira. 1999 -ben rábukkant a III.Béla kori palotaszárny alatt a régi építmény padlójára.Ennek gerendás szerkezetében az elkorhadt részébe föld töltődött be amiben kelta kerámiát fedezett fel. A szerkezet felépítése és a korai lelet arra utal, hogy a kővár épülése előtt Földvár állhatott a helyén. A sárga homokkő falú palota valószinűleg nem pusztult el hanem a modern építőanyag megjelenése miatt azzal folytatták az építkezést.

Kiemelten fontos építmény a Várhegy középpontjában található Szent-Adalbert székesegyház volt. Szent István alapíthatta valamikor 1000-1010 között. Az idők folyamán átépítették de a török korban szintén elpusztult. A legkülönlegesebb művészeti remekműve – a nyugati  toronykapuját – a Porta Speciosa ékítette. A vörös márványból készült ívét kövekből kirakott inkusztrációs képek díszítették. A 18.században még látható volt de az új bazilika építésével ez is eltűnt. Emlékét a fennmaradt töredékei a forrásokban leírtak és egy olajfestmény őrzi. A főtemplomának déli részén fekvő káptalanházat 1822-ben elbontották.

A királyi palota a déli sziklás csúcsra épült ami szintén az évek során folyamatosan felújítottak de a török időkben eltörölték a föld színéről. Maradványait 1934-38 között tárták fel és hozták helyre.

Ehhez csatlakozott az egykori „Fehér torony” – egy  francia építészeti hatásokat viselő lakótorony melyet III.Béla épített. A további kutatások a várpalota további leleteit hozták felszínre. Feltehetőleg a várhegy legjobban védhető pontja volt és a vár belső építményeként helyezkedett el.

A Viziváros ( Civitas Aquatica )  érseki birtokban volt, 13.században már hasonlóképpen jelentősen lakott terület volt. Legkiemelkedőbb eleme a Vesprech torony, melynek részeit ma is meg lehet tekinteni. A várost privilégiumokkal IV.Béla látta el (pl: Heti vásár). Régészetileg kevésbé kutatott, de a homokkő építőeleme, melyet a csak 12. században bányásztak konkrétan datálja korát. A területén még létezhetett két templom, de mint sok más épületet  források teljes hiányában ezeket sem lehet már rekonstruálni.

Királyi város  ( Regia Civitas ) a 12-13. században egyházi azelőtt királyi birtok. Szent Lőrinc egyházi kerülete, melyet városfal védelmezett.

Feltárt temploma a szintén 14. századi átépítésről árulkodik de megőrizte a 11.századi apszisformájú szentélyét. A templomok közül még kiemelendő a ferences szerzetesek Segítő-Szűz Mária temploma (1244).

A tatárjárás pusztította, de később a IV. Béla felújította,  majd haláluk után fiát és őt is ide helyezték el.

„Külvárosok”

A külvárosok sem elhanyagolhatóak, szintén rengeteg régészeti és művészeti emléket rejtenek. Szent-Pál a királyi várostól D-re létezett (1237). 11-12. századi leletek  alapján datálták. Fontos még Szentkirály melynek templomát II.Géza emeltette I.István tiszteletére (1187).

Egy királyi szerzetesrend – a szentkirályi keresztes konvent – is itt alakult meg. Kovácsi települése Szentkirálytól keletre feküdt. Jellegzetessége hogy 3 temploma is volt : Szent Mihály,Szent Kozma és Szent János tiszteletére. Szent Kozma temploma 11. századi, a kutatások során Szent István dénárost találtak benne és egy harangöntő kemence maradványait is. A következő ilyen Örmény  a Szent Tamás hegy déli lejtőjén állt. Nevét Keresztelő Szent Jánosról kapta. Egy ötvösműhelyre részletére és III.Béla kori érmékre találtak benne. Szentgyörgymező a Duna északi partjára épült. Prépostsági templom  természetesen Szent György oltalma alatt állott. Lázár Sarolta végzett ásatást  és 12.századi település leletanyagát fedezte fel.

Bibliográfia

• Kisné Cseh Julianna : Központok és falvak a honfoglalás és kora árpád-  kori Magyarországon , Tatabánya 2002.

• Horváth István,H.Kelemen Márta ,Torma István : Magyarország régészeti topográfiája 5 (Esztergom és Dorogi járás) , Budapest 1970.

• Tóth Sándor : Esztergom Szent – Adalbert székesegyháza és az Árpád – kori építészet  In : Ezer év Szent – Adalbert oltalma alatt (Strigonium Antiquum IV.) szerk.: Hegedűs István – Bárdos András , Esztergom 2000.

Cimkék: Árpád-kor, BTK, régészet, SZTE, történelem