Iparrégészet, Északkelet-Magyarországi vasvidék és az Árpád-kori kovácsmesterség

SZTE-BTK referátum

Gálffy György

I.                   KOVÁCSMESTERSÉG

-         kovács szavunk szláv kölcsönzésként került a nyelvbe a honfoglalás után, eredetileg az ösi vasverő szó szolgált e mesterség megnevezésére

-         dunántúlon: Vasverőszék település

-         a steppén élő török népeknél tarhán volt a kovácsok neve, melynek a magyar megfelelője a Tarján törzsnevünk, ebből következtethető, hogy nálunk is mítikus alaklehetett ( Ilmarinen a Kalevalában, Héphaisztosz a görög és Vulcanus a római mitológiában )

-         a mesterség nehézségei miatt apáról fiúra szállt

-         a vasat elődeink már Levédiában és Etelközben főként mocsári üledékekben keletkező gyepvasból nyerték

-         a magyar kovácsok eszközeiről a korabeli Don-vidéki régészeti leletek alapján kaphatunk képet

-         kovácsszerszámok: üllő, fogók, véső, reszelő a Don-vidékről

-         honfoglalás kori kovácsok főleg: munkaeszközöket, fegyvereket, lószerszám tartozékokat állítottak elő

II . VASOLVASZTÁS, VASFELDOLGOZÁS

-         az Árpád-kori Magyarország gazdálkodásában a központi szerepet a vas játszotta

-         a kutatás a kisméretű kohókat két csoportba osztotta:

-         1. fajszi típus ( 86.oldal, 89.oldal térkép könyv )( a 9.századi Kárpát-medencében még ismeretlen volt ), feltételezik hogy a magyarság honosította meg a Kárpát-medencében, ezt alátámasztja az is, hogy a névadó Somogyfajsz közelében, bodrog-bűi vasolvasztóműhely egyik kohójának omladékában olyan fúvókát találtak amire székely rovásírással karcoltak rá egy feltehetően magyar szót

-         imolai típus ( a fajsziból alakult ki, kis méretű )

-         2. vasvári típus ( a fajsziból alakult ki, kis méretű, északkelet magyarországi területen nem található meg ), nem a föld felszínén hanem a műhelygödrökben volt kialakítva; a vasérc izzítása, folyamatos fújtatás közben, nyitott mellfalazattal folyt; mivel a salak e kohókból nem tudott elfolyni, a már kinyert vasból a felesleges és káros anyagokat többórás munkával ( izzítással és kalapálással ) kellett eltűntetni

-         a vasasok munkájának eredménye magas vastartalmú, cipóalakú vastömb, a vasbuca

-         a kovácsműhelyek az államalapítás korában elkülönültek a vasolvasztástól

-         Árpád-kori kések és tűzcsiholó, Győr-Homokgödrök

-         Ollók Lébény-Billedombról

-         Kulcsok, Győr-Homokgödrök

-         Vas nyílhegyek, Győr-Homokgödrök

-         Sarkantyúk, Győr-Homokgödrök

III. ÁRPÁD-KORI KOVÁCSMŰHELY HAJDÚDOROGON

-         Helyszín: Hajdúdorog határának déli részén, a Hajdúdorogot és Hajdúböszörményt összekötő országúttól keletre, a Kati-dűlőnél

-         Ásatás kezdete: 1989

-         Árpád-kori település

-         Találtak: kisméretű, félköríves szentélyzáródású téglatemplom falainak agyagalapozását és körülötte 705 sír; földbe mélyített lakóházak, külső kemencék, gödrök

-         A kovácsműhely: a kissé szabálytalan alakú épület gödrének hamus foltja a templom körüli temetőtől délkeletre mintegy 25 méterre, 42 cm mélyen, a szántás alatti humuszrétegben jelentkezett

-         téglalap alakú, kelet-nyugati tengelye 4m, észak-déli tengelye 4,22m ( korabeli lakóház méretének megfelel )

-         keményre döngölt vagy taposott padló

-         a belső tér közepétől a délnyugati sarok felé menetelesen emelkedik, a déli falnak ezen a részen feltételezhető a bejárat

-         szelementartó ágasfák gödreit a déli és az északi falak közepénél találták meg

-         a bejárattal szembeni északnyugati sarokban lévő kemencevörösre égett alja 105 x 95 cm

-         a kemencealj agyagtapasztása gyengén volt átégetve, abban edénytöredékek nem voltak ( tehát nem sütőkemence )

-         a kemencének csak a déli, az épület belseje felé eső része volt enyhén boltozatos, a többi fala függőleges volt

-         falak erősen átégtek

-         az egykori boltozat töredékei a kemence aljára hullottak ( ezek is erősen átvoltak égve, 4-6 cm vastagon )

-         a gödör északkeleti sarkában az északi falba nagyjából 25 cm-re benyúló kettős gödör volt

-         két gödör egymáshoz csatlakozik fölül 5-7 cm vastag ívelt agyagborda választja el őket

-         betöltésükben edénytöredékeket, vassalakot, ökölnyi formátlan vasdarabot és égetett agyagtapasztást találtak

-         az épület közepén levő gödör, függőleges falú, 53 cm-re mélyedt a padló alá

-         e gödör körül főként az északkeleti sarok felé eső területen a letaposott padló földjében sok vaszúzalékot találtak ( e jelenség alapján ismert rá a kutató az épület valódi rendeltetésére )

-          a zúzalékok a kovácsoláskor szétröppenő vasszikrák maradványai

-         tehát a padló közepén levő cölöplyuk a kovácsüllő földbe mélyülő rönkjének helyét jelzi

-         az üllőhöz közel van a kohó ( sütésre alkalmatlan kemence ), az épület északnyugati sarkában

-         az északi falba is benyúló két gödör pontos rendeltetése egyelőre nem megállapítható, de esetleg tárológödrök lehettek

-         a kohó közelében lehetett a fújtató is

-         a műhely gödrét később szemétgödörnek használták; betöltésében: edénytöredékek, állatcsontok és hamu volt

-         vaseszközök nem voltak, ebből arra lehet következtetni, hogy a felszerelést elvitték

-         a keltezést a templom körüli temető sírjainak pénzeiből a XII.század elejétől a tatárjárásig élt a település

-         később nem települt újra

-         egyéb földbe mélyített vasolvasztásra, hevítésre és kovácsolásra szolgáló épületek találhatók: Tiszaeszlár-Basahalmon, Visegrád-Várkerten, Sály-Latorpusztán

-         „dunántúli gödörműhelyek”

-         eltérően az általánostól ez a műhely a falu közepén nem messze a templomtól helyezkedett el

-         nem tudni, hogy ezek az épületek egyszerre álltak-e

-         az Árpád-korban a szórt településszerkezet volt a jellemző, a falvakon belül tehát volt szabadhely tűzveszélyes épületeknek

VÉGE.

Cimkék: Árpád-kor, BTK, régészet, SZTE, történelem